Spoilermentes élménybeszámoló
Az Érkezés az a film, aminek a megnézése után egy kicsit jobb érzés embernek lenni. Jó pár napja láttam már, de nem akar elengedni, és még mindig valami kellemes, jóleső érzéssel tölt el – annak ellenére, hogy egy szörnyű emberi tragédiát mutat be.
Ted Chiang Életed története című sci-fi novellája alapján Denis Villeneuve rendezte a filmet. A történet szerint földönkívüli űrhajók jelennek meg a Föld 12 pontja felett, és az amerikai katonaság Dr. Louise Banks (Amy Adams) nyelvésznőt kéri fel, hogy egy elméleti fizikus (Jeremy Renner) segítségével találjon módot arra, hogy kommunikálhassanak az USA fölé érkezett földönkívüliekkel, hiszen az egész lakosság pánikba esve hajtogatja a kérdést: “Mit akarnak?!”. De hogyan tegyük fel ezt a kérdést olyan lényeknek, akiknek a testfelépítése és a nyelve is totálisan különbözik az emberétől?
A történet már az első trailerekkel felkeltette az érdeklődésemet, és nem tántorított el az sem, hogy igencsak felemás kritikák születtek erről a bölcsész sci-finek csúfolt alkotásról, sőt! De most komolyan: mennyire király már, hogy egy űrlényes sci-fi valójában a Saphir-Whorf-hipotézisről szól?! Így utólag értem is a negatív kritikákat, megértem, miért gondolják sokan, hogy a film üzenete túl sovány, én mégis úgy gondolom, hogy nagyon is kielégítő ez a mondanivaló, és az Érkezésnek sikerült egy jó párszor feldolgozott alapszituációt újszerű megközelítéssel, újszerű eszközökkel tálalnia.
Az Érkezés két fő témája a nyelvészeti-nyelvfilozófiai szempontból megközelített kommunikáció (és kooperáció), valamint az időszemlélet, amely témák a nyelvész hősnő alakján, személyes sorsán keresztül fonódnak össze. A nagyléptékű nyitány ellenére ugyanis a film messze elkerüli az inváziós sci-fik megszokott paneljeit, és egy mélyen emberközeli, intim utat választ ahhoz, hogy bemutassa ezt a harmadik típusú találkozást. Együtt lépdelünk, együtt lélegzünk a hősnővel. Visszafojtjuk a lélegzetünket, átérezzük a rémületét, amikor először pillantja meg az űrhajót, majd az űrlényeket; s együtt érzünk vele személyes tragédiájában. A többi szereplő csak statiszta mellette.
Nehéz bármi többet mondani a filmről spoiler nélkül, ugyanis kb. a háromnegyedénél történik egy fordulat, ami teljesen újraértelmezi az addig látottakat. Már csak emiatt is érdemes megnézni az Érkezést másodszor is, a végkifejlet ismeretében, más szemszögből. A fentebb már említett Saphir-Whorf-hipotézis a történet gerince. E hipotézis szerint a nyelvünk meghatározza a gondolkodásunkat, és a más-más nyelven beszélők másképp látják a világot. Dr. Banks el is magyarázza a filmben, hogy ahhoz, hogy megkérdezzük az idegeneket, hogy mit akarnak, kell egy közös nyelv. De nagyon körültekintően kell kiválasztanunk ezt a közös nyelvet, mert nem mindegy, milyen gondolatrendszert sugallunk vele. Például mi lenne, ha angol nyelv helyett sakkozni tanítanánk őket? Milyen világnézetet, beállítódást tanulnának a sakkból? “Szembenállás, győzelem, vereség.” Az meg nem lenne túl szerencsés, ugyebár.
Ilyen és ehhez hasonló eszmefuttatások örvendeztetik meg az egyszeri bölcsész nézőt. A film végén pedig minden értelmet nyer annak ellenére, hogy maradnak nyitott kérdések is. Kicsit a Csillagok közöttre emlékeztet, az időfelfogás és a szülő-gyermek kapcsolat ábrázolása miatt, csak annak monumentalitása nélkül. (És az Érkezésnek nem olyan nehéz összerakni a végét, mint a Csillagok között fináléját…) Mindenképp ki kell emelnem a látványt, valamint Jóhann Jóhannsson filmzenéjét is. A lélegzetelállító képek és szólamok egymásba fonódnak, és csontig hatoló közelségbe hozzák a történetet a nézőhöz.
Számomra az emberi lét alapvető kérdéseit feszegeti ez a film. Mitől ember az ember? Mik azok a jellemzők, amelyek szignifikánsan megkülönböztetik egy idegen fajtól? Érdemes-e élnie? Tud-e jobb lenni? Egyáltalán: értelmezhető-e az a fogalom, hogy jó a film által felvázolt idő- és világszemléletben? És a döntéseink? A hősnő döntése döntés-e egyáltalán? Ha igen, akkor megítélhető-e erkölcsileg, vagy az a szint, ahová Dr. Banks eljut az idegenek nyelve által, már meghaladja az emberi felfogás által értelmezett moralitást? Ez utóbbira az Érkezés nem ad választ, de remek diskurzusok számára nyit utat. Olyan film, amely ugyan megosztó, de akiknél betalál, azok hosszú-hosszú ideig fognak még beszélni róla.
2016. november 27.
Koncertutazó / Concert traveler 