2015-ben részt vettem a bátyámmal egy buszos társasutazáson, mely egyhetes, színes programot kínált Skóciában, Köln és Amszterdam érintésével, teljes ellátással, családoknál való elszállásolással, kedvező áron (123.900 Ft. részletfizetési lehetőséggel + a belépőjegyek fontban, illetve euróban). Alább olvasható az útinaplóm, amelyet a kirándulás alatt, buszozás közben jegyzeteltem.

2015. október 23. (első nap): Cefreszag és halálfélelem

17:30: még csak húsz perce indultunk, de már a fél busz elővette a rántott husis zsömlét, és házipáleszt is kínálgatnak. Egy baráti társaság a leghangosabb, akik a busz hátuljában foglaltak helyet, és többféle pálinkával is készültek. Ők már most alkudoznak az idegenvezetővel, hogy nem érdekli őket az útiprogramban szereplő sok kastély, nem akarnak részt venni minden tervezett látogatáson, mert leginkább kocsmázni jöttek. Az idegenvezetőnk (ama bizonyos átképzett orosztanár, az enyémnél is rosszabb angol kiejtéssel) rendíthetetlen nyugalommal ellenáll, mint VilliemVallasz a gaz angoloknak. Az úticéljaink közt szereplő kastélyok zöme a városszélen van, onnan úgyse tudtok begyalogolni a legközelebbi kocsmáig, a busszal pedig nem viszünk titeket máshová, úgyhogy pofátok lapos.

Cefreszagban folytatjuk utunkat Ausztria felé. 20:00 után oktatási célzatú DVD-zés: A rettenthetetlen (Braveheart), Mel Gibson 5 Oscar-díjjal jutalmazott opusa a skót Dózsa Györgyről, William Wallace-ról, aki 1297-ben lázadást vezetett a skótokat elnyomó I. (Nyakigláb) Edward angol király ellen (ő ugyanaz az Edward király, angol király, aki Walesben léptetett fakó lován). Ezt a filmet azelőtt még sosem láttam, és meglepődtem, hogy mennyire, khm, lazán kezeli a történelmi tényeket és mennyire romanticizál, de alapvetően tetszett. Érdekes, izgalmas, romantikus szálakat sem nélkülöző kalandfilm kerekedett belőle.

22:00 körül, Passau környékén járunk, a film is hangos, így csak arra eszmélünk, hogy az egyik utas (a hátul ülő baráti társaságból) rohan előre üvöltve, mint Mel Gibson a Stirling-i csatában. Óriási patália, kiabálás, káromkodás. Kiderül, hogy neki szerencsére azonnal feltűnt, hogy valami nincs rendben, a buszunk nem egészen úgy megy az autópályán, ahogy kéne, azért rohant előre. A sofőrünk ugyanis elaludt a volánnál! A váltósofőr pedig mellette aludt, ülve. Kocsmakedvelő utastársunk tehát jó eséllyel megmentette az életünket. Miután leüvöltötte a sofőröket, és visszajött a barátaihoz, máris felháborodott e-maileket kezdtek írni az utazási irodának a telefonjaikon. A sofőrök pufognak és tagadnak.

A filmvetítés hátralévő részében teljes mértékben átérezzük William Wallace szenvedéseit, majd nem túl őszinte mosollyal nyugovóra térünk a buszon. Szerintem nemcsak én nem aludtam egy szemhunyást sem aznap éjjel.

2015. október 24. (második nap): Séta Kölnben, majd tengerre szállunk

Reggel 8:00 körül megérkezünk Kölnbe. A kölni dóm mellett tesz ki minket a busz. Itt kb. másfél órás közös programunk van: körbejárjuk, és kívül-belül megnézzük a dómot, majd mellette a 4711 kölni házat, ahonnan a leghíresebb Eau de Cologne, vagyis kölnivíz származik.

Utána megnézzük a városvédő manók emlékművét, és meghallgatjuk a legendát: hajdan minden munkát a manók csináltak meg Köln polgárai helyett, éjszaka és észrevétlenül (mint a házimanók a Harry Potterben), ám egyszer a szabó felesége kíváncsi lett, és megleste őket egy lámpással. Emiatt a manók másnapra eltűntek, és a kölniek kénytelenek voltak tovább dolgozni, és ellátni a mesterségüket. Az emlékművön a manók láthatóak, amint dolgoznak, és az asszony, amint fölöttük áll a lámpással.

A manók emlékművétől tovább sétálva megnézzük a XII. században épült Rathaust, amely Németország legrégebbi városházája, melyet még mindig használnak, majd teszünk egy sétát a Rajna partján. Ezután van némi szabad program, majd tovább indulunk Hollandia felé. 17:15-kor kompra szállunk az amszterdami kikötőben, ezt az éjszakát a kompon fogjuk tölteni, és holnap érkezünk meg Skóciába. A kompon svédasztalos vacsora és reggeli vár minket, tengeri herkentyűkkel, kaviárral, és english breakfasttel. Minden nagyon jól néz ki, bár minden eléggé íztelen. Van némi tengeribetegségem, szédülök, a korlátba kapaszkodva járok a komp folyosóin – de életemben nem aludtam még olyan jót, mint abban a kompkabinban. A kompozás nagyon izgalmas, a fedélzetről csodálhatjuk a naplementét-napfelkeltét és a fenséges Északi-tengert.

2015. október 25. (harmadik nap): Az olcsó hús meg a leve, avagy szervezési csúcspontok

Helyi idő szerint 10:00 órakor partra szállunk Newcastle-ben, és elindulunk Skócia felé. Az eredeti program szerint most mennénk a Rosslyn-kápolnába és Edinburgh-ba, de mivel ma a Rosslyn-kápolna zárva van, és ezt a szervezők, az idegenvezetőnkkel az élen, nem tudták,meg kell cserélnünk egy másik napi programmal. Tehát irány a skót építészet csodája, a Falkirk-wheel, majd a Felföld kapuja, Stirling!

14:00-kor megérkezünk a Falkirk-wheelhez, ahol kiderül, hogy teljesen feleslegesen jöttünk, mert csak 2 óra múlva indul a hajólift… Az idegenvezetőnk ugyanis csak a helyszínen kérdezte meg, mikor indul, miután odaértünk és a buszunkat is elküldte. Újratervezés: visszahívja a buszt, hogy akkor most “elmegyünk, gyorsan megnézzük a Stirling-i várat”, és visszajövünk 16:00-ra a Falkirk-wheelhez… Amúgy sem acélos bizalmunk a szervezést illetően kezd végképp porrá omlani.

15:20: Egész pontosan 20 percet kapunk a Stirling-i várkastélyra. A belépők árát egyébként előzetesen, fontban be kellett fizetnünk még a jelentkezéskor. A Stirling-i várért 16 fontot fizettünk be – ámde láttam, hogy idegenvezetőnk 11 fontért vette a jegyet, csoportkedvezménnyel. Egyszóval tőlünk mindenre a teljes árat szedték be, ez az összes belépőt tekintve azért elég tetemes lehúzás.

Negyedóra erőltetett menetben való várnézés után szó szerint futólépésben kell rohanni vissza a buszra, hogy időben visszaérjünk Falkirkbe. A Stirling-i várról egyetlen infót sikerült megtudnom: hogy főleg védelmi célokat szolgált. 1297-ben William Wallace itt, a Stirling-i hídnál vívott csatában győzelmet aratott az angolok felett. A közelben van egy William Wallace-emlékmű, amit látni is a várfalról.

16:10: megyünk egy kört a Falkirk-i keréken, ami egy menő hajólift, és a Falkirk és Glasgow közötti Forth- és Clyde-csatornát köti össze. Mivel a két vízszint között nagy a magasságkülönbség, nehezebb lett volna többlépcsős zsiliprendszert építeni. Ehelyett építették ezt az egyedülálló forgókereket.

Beülünk tehát egy kis hajóba, és a vicces kedvű helyi túravezető kommentárja mellett a kerék átfordít minket, 24 méter magasba emelve áthelyezi a hajónkat a másik csatornára. Valaki megkérdezi, hogy a gyakorlatban is használják-e a kereket, vagy csak turistalátványosságként szolgál, mire a túravezető: „Igen, nagyon jelentős hajóforgalmat bonyolít le évente a Falkirk Wheel. De rengeteg turista is meglátogatja, ami nekünk éppolyan fontos, mert skótok vagyunk és szeretjük a pénzt.”

Falkirk után megyünk a találkozási pontra, egy Stirling melletti faluba, Tullybodyba. Itt lesz ugyanis a szállásunk, és ide jönnek értünk a szállásadóink. Kettesével-hármasával szállásolnak el minket helyi családok. Négy éjszakát alszunk itt, a háziak minden reggel bevisznek minket a találkozási pontra, ahonnan csillagtúraszerűen megyünk a napi programra, esténként pedig visszahoznak a szállásra. Az ellátásról a háziak gondoskodnak: kapunk meleg vacsorát, reggelente pedig ki van készítve a reggeli (pirítós, vaj, lekvár, lemon curd, gabonapelyhek, tej, narancslé), valamint a csomagolt ebéd (szendvics, ásványvíz, mini chips, egy szelet csoki + mindig valamilyen gyümölcs). Arra számítottunk, hogy baromi hideg lesz, de ezzel sincs semmi gond. A szobánkban rendesen megy a fűtés. A zuhany ugyan elsőre tényleg hideg, de simán lehet melegebbre állítani a szabályozóját. Szóval a szállásra-ellátásra egyáltalán nem lehet egy rossz szavunk se.

Útibeszámoló Skóciából (2015), 2. rész: Scone-kastély, Glamis-kastély, Dundee, St. Andrews