2015. október 26. (negyedik nap): Uralkodók és kísértetek

A mai napi programunk két kastélyba (Scone és Glamis), valamint St. Andrewsba vezet. Második úticélunkhoz, a Glamis-kastélyhoz legendás kísértettörténetek fűződnek, ezekről nézünk dokumentumfilmet az úton.

9:30-kor megérkezünk a Scone-i kastélyhoz, és 11:00-ig maradunk. Odabent nincs külön idegenvezetés, de a teremőr nénik nagyon aranyosak, készségesen sztorizgatnak nekünk.

A csinos, vöröses Scone-kastély 1803 és 1808 között épült David Murray-nek, Mansfield grófjának megrendelésére. A kastély jelenleg is lakott, és még mindig a Murray családé. Arról hallottam régebben is, hogy minden skót klánnak saját, egyedi mintázatú a tartanja, de itt szembesülök azzal, hogy ez tényleg mennyire így van. A teremőr nénik is a Murray-család tartanját viselik. A kastély termeiben gazdag bútor-, és csecsebecse-gyűjteményt tekintünk meg. Vannak itt francia bútorok (pl. Marie Antoinette íróasztalkája), kínai porcelánok, papírnehezékek.

Maga a kastély tehát nem olyan nagyon régi, ám a kertjébe kilépve azonnal belebotlunk a skót történelembe. Ez a birtok ugyanis régen a Scone-i apátságé volt, és itt választottak királyt maguk közül a skót klánvezérek, amikor még nem örökletes volt a hatalom. A kertben áll egy domb, rajta kis kápolna, a kápolna előtt pedig egy kő, amelyre rá lehet ülni. Itt koronázták hát a skót királyokat, a kő pedig nem más, mint a Scone-i kő, avagy a Végzet kövének replikája (de ismerik Jákob Párnaköveként is, mert a legenda szerint a bibliai Jákob hajtotta rajta álomra a fejét). A Scone-i kő a skót koronázási kő, az egyik forrás szerint Szent Kolumba, a VI. században élt bencés apát, Skócia és Írország védőszentje hozta a Szentföldről, az ő oltára volt. Szent Kolumba térítette kereszténységre a skót klánvezéreket, és a feljegyzések szerint ő látta elsőként a Loch Ness-i szörnyet – nem kis hatása volt tehát a skót történelemre. Egy szó, mint száz: a Végzet kövén koronázták meg Skócia uralkodóit, és ezt annyira komolyan és szó szerint kell venni, hogy még II. Erzsébet koronázási ünnepségén is használták!


Itt a kertben tehát a Scone-i kőnek csak a replikája található. Az eredetit régi ismerősünk, I. (Nyakigláb) Edward, a Skótok Pörölye, William Wallace ellenfele, a Wales-i bárdok máglyára küldője nyúlta le 1296-ban. Edward készíttetett egy trónszéket, éppen akkorát, hogy beférjen alá a Scone-i kő. Elrejtette benne a követ, mikor hűségesküt tétetett a legyőzött skót klánvezérekkel, mert tudta, hogy azok másképp nem tekintenék úgysem valódi eskünek. Ám így, mivel tudtuk nélkül a számukra szent Scone-i kő előtt tettek hűségesküt, nem volt más választásuk, mint behódolni Edwardnak. A trónszék, ami alá Edward a követ rejtette, odabent a kastélyban látható.

Edward a Westminsterbe vitte a Scone-i követ, s az ott volt évszázadokon át a koronázási ceremóniák részese. Végül az angolok 1996-ban adták vissza a skótoknak, a ceremónián András herceg képviselte a mamát, II. Erzsébetet. Így került a Scone-i kő a jelenlegi helyére, az Edinburgh-i kastélyba, a többi skót koronázási jelkép (korona, kard, jogar) mellé, ahol ma is megtekinthető (meg is tekintjük pár nap múlva). Persze létezik olyan legenda, miszerint a Scone-i szerzetesek elrejtették az igazi követ, és Edward csak egy másolatot vitt Westminsterbe, de ezt sose bizonyították be.

1950. karácsonyán négy skót fiatal ellopta a követ a Westminsterből (eközben véletlenül kettétörték), hogy hazavigyék Skóciába. A rendőrség sem akadt a nyomára, csak akkor került meg, mikor négy hónappal később a tolvajok egy oltáron hagyták, mintegy a Skót Egyházra bízva. Ekkor a rendőrség visszajuttatta a követ Westminsterbe. Természetesen e sztori körül is van olyan legenda, hogy nem az eredetit adták vissza az angolok kezére. Egyébként a Scone-i kőről én először a Hegylakó TV sorozatból hallottam, abban van egy humoros rész, ahol Duncan MacLeod el akarja lopni a követ, na, az lényegében ezt az 1950-es eseményt dolgozza fel.

A kastély kertjében mindenfelé fess pávák sétálgatnak, van köztük hófehér is.

12:45-re érünk a kirándulásunk következő állomásához, a Glamis-kastélyhoz. Ez az igazán mesébe illő kastély a Queen Mom (II. Erzsébet édesanyja) családjának, a Bowes-Lyon-oknak a tulajdona. A birtokot 1372-ben kapták, és 1376-ban épült fel a kastély, amit azóta persze többször is újjáépítettek az évszázadok során. Jelenleg a királynő másodunokatestvéréé, s a család most is benne lakik. Az I. világháborúban katonai kórházként működött. A kastélyban saját, ottani idegenvezető kalauzol minket, egy jópofa, lelkes fiatal csaj. Idegenvezető nélkül nem szabad elkóricálni, mivel ugye lakott a kastély, tehát csak a turisták előtt megnyitott részeken szabad tartózkodni.

A Queen Mom sok időt töltött ebben a kastélyban, s itt szülte meg Margitot, a királynő húgát. Itt van a Queen Mom édesanyjának az ágya, amelynek baldachinját ő maga hímezte, belehímezve mind a 10 gyermekének nevét és születési évszámát. Az egyik szobában családi levelek, fényképek, esküvői meghívók (Károly és Diana, András és Fergie, Vilmos és Kate, Károly és Kamilla) és ruhák vannak kiállítva, valamint látogatható a könyvtár, a kápolna és a billiárdszoba. A Queen Mom maga is billiárdozott, és minden jel szerint igencsak belevaló nő lehetett.


A kastély több kísértetnek is otthont ad, a fáma szerint a legtöbbnek Skóciában. Itt lakik a Szürke Hölgy, vagyis Lady Glamis (Janet Douglas), akit V. Jakab skót király (a későbbi Stuart Mária apja) boszorkányként megégettetett 1537-ben. Azzal vádolták, hogy fivéreivel a király életére tör, a férjét is megölették, és fiával együtt fogták el. A fiúval végignézették anyja máglyahalálát, de ő végül megúszta, és néhány évvel később még a címeit és kastélyát is visszakapta. A Szürke Hölgy pedig azóta is a kastélyban kísért, elsősorban a családi kápolnában szokták érezni a jelenlétét: mindig ugyanazon a helyen ül és imádkozik. Egy másik kísértet egy fiatal szolgafiúé, aki sokat engedetlenkedett, ezért kiküldték a kőlépcsőre, és ott felejtették, ott töltötte az egész éjszakát, és reggelre megfagyott. Ő azóta is ott ücsörög a kőlépcsőn, és megtréfálja azokat, akik elmennek mellette. A harmadik nevezetes kísértet pedig egy goromba és léha Earl szelleme, akinek a kártya volt a szenvedélye. Vendégeivel úgy belefeledkezett a kártyajátékba, hogy az sem érdekelte, mikor egy szolga figyelmeztette őket, hogy letelt az éjszaka, már másnap van, és az Úr napja, s ezen a napon istenkáromlás kártyázni. Az Earl erre azt mondta, hogy ha neki úgy tetszik, akkor akár ítéletnapig is kártyázni fog. Az Ördög pedig szaván fogta: eljött az Earl lelkéért, s vendégeivel bezárta őket a kastély titkos szobájába, ahol azóta is kártyáznak örökkön-örökké, s a falból néha kihallatszanak a kiáltásaik… A történet egy másik változata szerint az Earl-lel senki sem mert leülni kártyázni az Úr napján, ezért gerjedt haragra, és azt kiáltotta, hogy akár az Ördöggel is kártyázna. Az Ördög ekkor jött el érte, s nem eresztette többé: az Earl azóta is az Ördöggel kártyázik a kastély titkos kártyaszobájában, s a falak mögül olykor kihallatszanak kétségbeesett kiáltásai.

Sajnos ebben a kastélyban is csak egy szűk órát tölthetünk, s 13:45-kor már indulunk is tovább St. Andrews felé.

14:20-kor megállunk a Dundee-i kikötőben, a Tay folyó partján. Itt, a kikötő közelében épp most nyílik egy kiállítás Scott kapitány első antarktiszi felfedezőútjáról, s hajója, a Discovery is ki van állítva, kívülről látunk belőle valamit. A Discovery-expedíció eredményeképp Scott kapitány feltérképezte a Ross-tengert, s minden addiginál délebbre jutott. (Később aztán a második felfedezőútja, a Terra Nova-expedíció végzetesnek bizonyult számára. Embereivel együtt odaveszett, s a tetejébe Roald Amundsen megelőzte. Mikor Scotték elérték a Déli-sarkot, már ott lobogott a norvég zászló… A visszaúton, testileg-lelkileg elgyötörve érte őket a halál a sátrukban, alig egynapi járóföldre a biztonságos bázistól.)

Dundee-val kapcsolatban megtudunk egy érdekességet: itt készült először narancslekvár, amely azóta Skócia egyik legnevezetesebb exporttermékének számít. A fáma szerint a XVIII. század végén egy Dundee-i fűszeres leleményes felesége, Janet Keiller találta fel. Történt ugyanis, hogy a férje, John Keiller olcsón megvett egy egész hajórakomány narancsot egy sevillai kereskedőhajótól, akik egy vihar miatt voltak kénytelenek kikötni Dundee-ban, s meg akartak szabadulni a narancstól, mielőtt végképp megrohad. A fűszeres azt hitte, jó üzletet csinált, ám amikor otthon megkóstolták a narancsot, kiderült, hogy ehetetlenül keserű. Már úgy tűnt, hogy dobhatják ki az egész szállítmányt, ám az asszonynak támadt egy ötlete: a narancsot a héjával együtt feldarabolva, sok cukorral megfőzte lekvárnak. A narancslekvárjuk váratlan sikert aratott, akkorát, hogy 1797-ben saját üzemet alapítottak a narancslekvár gyártására és forgalmazására. (Az üzem a fiuk, James Keiller nevét viseli.)

Egész pontosan tíz perc múlva, 14:30-kor tovább indulunk St. Andrews-ba, ahová 15:15-kor érkezünk meg. Itt két órát tölthetünk, s van szabad program is.

St. Andrews elsősorban két dologról nevezetes: itt található Skócia legrégebbi egyeteme (ami Nagy-Britannia harmadik legrégebbi egyeteme Oxford és Cambridge után). Ez egy igen elit egyetem, amely a világ minden tájáról vonzza a jómódú diákokat, s ide járt Vilmos herceg és Kate Middleton is, itt ismerkedtek meg egymással. A másik dolog, ami St. Andrews-hoz fűződik, az a golf. A fáma szerint itt találták fel a sportot, ez a golf hazája, itt található az egyik legtekintélyesebb golfklub, s az első golfpálya is.

A legenda szerint itt nyugszanak Szent András csontjai (legalábbis néhány…), ezért nevezték el róla a várost.

Először megnézzük a St. Andrews katedrális romjait. A katedrális 1326-ra, majdnem 200 évvel az alapítása után készült el teljesen, Skócia legnagyobb temploma volt, majd a reformáció idején rombolták le.

Utána tovább sétálunk a tengerpartra, majd megnézzük a kávézót, ahol Vilmos és Kate először randizott (igen, ez tényleg egy turistalátványosság). Ezután szabad program van, és sétálgatunk a városkában, majd a Golf Clubnál, az első golfpályánál csatlakozunk ismét a csoporthoz. 17:15-kor indulunk vissza a szállásra.

Útibeszámoló Skóciából (2015), 3. rész: Blair-kastély, Loch Ness, Urquhart-kastély, Glencoe-szurdok