2015. október 27. (ötödik nap): A vadregényes skót felföld

A mai nap visz legmesszebbre az utunk. A vadregényes skót felföld felé vesszük az irányt, ahol patakok rohannak a sziklák közt, zöldell a hegyvidék, és olyan férfiak teremnek, mint Duncan MacLeod. Először a Blair-kastélyt látogatjuk meg, majd tovább megyünk északra, egészen Loch Ness-ig, ahol (Nessie-n kívül) az Urquhart-kastély romjai várnak minket.

9:45-re érünk a hófehér Blair-kastélyhoz, amely a Murray-klán ősi otthona, és több, mint 700 éves. A Murray klán feje birtokolta a Duke of Atholl címet, és a mindenkori Duke székhelye volt a kastély. A jelenlegi tulajdonos, a 12. Duke of Atholl, Bruce Murray azonban Dél-Afrikában él, és csak évente egyszer utazik ide.

Az I. világháborúban a kastély katonai kórházként működött, az akkori Duke a skót lovasságnál szolgált, Gallipolinál. De ebből a családból került ki Katherine, az első női MP is. Teljes nevén: Katharine Marjory Stewart-Murray, Duchess of Atholl. 1923-tól 1938-ig volt parlamenti képviselő. Érdekesség, hogy egy későbbi pozíciójában, 1945 után, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország szovjet megszállása ellen folytatott kampányt.

Egy másik érdekesség, hogy ide kötődik Európa egyetlen legális magánhadserege, az Atholl Highlanders (vagy más néven: Murray’s Highlanders). 1777-ben alapította az akkori Duke of Atholl, és a mai napig létezik, katonai parádéikat a Blair-kastély előtt tartják.

A kastély 1936 óta látogatható, és rengeteg fegyver- és vadásztrófea látható kiállítva a falain. Körülötte gyönyörű és hatalmas vadaspark található (amit nem volt idő megnézni). A királyi család is el szokott ide látogatni, a királynő például éppen itt tartózkodott, mikor megkapta Lady Diana halálhírét.

A Blair-kastélynál mindennap 11:00-kor játszik a dudás. El is kezdjük hallgatni, de nem várhatjuk meg, amíg végigjátssza a dallamot, mert rohanni kell a buszra, és indulunk tovább északra.

13:45-re érünk a Loch Ness partján fekvő Urquhart-kastély romjaihoz. Idegenvezetőnk a leszállásnál közli, hogy akkor 20 perc múlva(!!!) találkozó ugyanitt a busznál, mert nagyon kell sietnünk vissza, hogy még világos legyen, mikor hazafelé menet keresztülhaladunk a Glencoe-szurdokon… A busztól a várrom eleve pár perc séta, úgyhogy ezt már egyszerűen nem tudjuk komolyan venni, és végül renitens módon egy egész órát eltöltünk a Loch Ness partján.

A várrom melletti látogatói központban megnézünk egy nyolcperces rövidfilmet a kastély történelméről, ami tényleg igényes és érdekes. Megtudjuk, hogy Urquhart stratégiailag fontos várkastély volt, a felföldi folyami utak feletti kontrollt jelentette (Loch Ness valójában nem tó, hanem egy kiszélesedett folyó). I. (Nyakigláb) Edward elfoglalta (gondolom, mostanra már világos, miért kapta Edward király, angol király a Skótok Pörölye gúnynevet), de később, Robert de Bruce idején visszakerült a skótokhoz. 1509-ben IV. Jakab odaadományozta John Grantnek, és a Granteké volt 400 éven keresztül, de folyamatosan harcolniuk kellett érte. A XVI. században a McDonald klán próbálta elfoglalni, majd a XVII. században, III. (Orániai) Vilmos angol király helyőrsége teljesen lerombolta a várat, miközben a jakobiták ellen harcolt. Nem engedhették, hogy a vár az ellenség kezére kerüljön, ezért inkább ők maguk robbantották fel. Ebben a rom formájában látható most is.


Ezenkívül a VI. században itt térítette kereszténységre Szent Kolumba a pikt klánvezért (emlékszünk: ő hozta a Szentföldről a Scone-i követ is), és itt látta a szörnyet is kijönni a tóból. Ez az első említés a Loch Ness-i szörnyről, s a legenda szerint Szent Kolumba Krisztus nevének kimondásával űzte vissza a tóba.

Végül elindulunk hazafelé. 16:00-kor elhaladunk a Ben Nevis, Skócia, s egyben az Egyesült Királyság legmagasabb hegye mellett (1343 méter). 16:35-kor megérkezünk a Coe folyó tölcséréhez, majd a Coe völgy szurdokhoz, vagyis a Glencoe-szurdokhoz. Félreállunk az út mellett a busszal, és kapunk három-négy percet körülnézni és fotózni. Ez a szurdok valóban az egyik legszebb természeti látnivaló a Földön, és megérte még világosban látni, de még jobban megérte volna, ha mondjuk normális a szervezés, és nem húsz percet kalkulálnak Loch Ness-re, és három percet a Glencoe-szurdokra…

Utána haladunk tovább a szállásunk, Tullybody felé, és idegenvezetőnk Rob Royról, a skót felföld Rózsa Sándoráról mesél, a banditáról, aki népi hőssé vált, és Sir Walter Scott is megörökítette az azonos című romantikus történelmi kalandregényében. Robert “Rob” Roy MacGregor jakobitaként már egészen ifjú korában harcolt apja oldalán III. (Orániai) Vilmos ellen 1689-ben, majd később marhahajcsárként, illetve kvázi védelmi pénzt beszedő verőlegényként tevékenykedett a skót felföldön. Törvényen kívülivé akkor vált végképpen, mikor összekülönbözött Montrose herceggel. Kölcsönt kért és kapott is a hercegtől, de egyik embere lelépett a pénzzel, így Rob Royt lopással vádolták, s kénytelen volt illegalitásba vonulni. Innentől kezdve sok borsot tört Montrose és az angolok orra alá, több csatát is nyert ellenük az embereivel, megesett, hogy elfogták, de a fogságból sikeresen megszökött. Kalandos életútja végén a változatosság kedvéért nem kínhalál várta, hanem királyi kegyelem, és természetes halál az élete 63. évében. Ilyen is van, na.

Idegenvezetőnk felkonferálja, hogy akkor most megnézzük a Rob Royról készült filmet LájemNízonnal a főszerepben – majd csalhatatlan érzékkel elindítja a Ridley Scott-féle Robin Hoodot Russel Crowe-val a főszerepben. Sebaj, ezt a filmet még úgysem láttam, bár az ifjú és skót szoknyás Liam Neeson kétségtelenül esztétikusabb látvány volna, mint a kalácsképű ausszi. Olyan hosszú az út, hogy a Robin Hood után van még idő egy másik filmre is, így a férfinép heves tiltakozása ellenére idegenvezetőnk könyörtelenül levetíti A másik Boleyn-lány című opust, amelyhez képest az iménti Robin Hood  filmtörténeti mérföldkőnek tűnik. A filmmel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel bennem: 1. Eric Bana mindig ennyire ócska színész volt, vagy csak VIII. Henriknek ilyen elképesztően semmilyen? 2. Hol rúgott be annyira a castingos, hogy Scarlett Johanssonnak adja a szende szűz, és Natalie Portmannek a ribanc szerepét? 3. Az ott tényleg Benedict Cumberbatch?

Késő este érünk a szállásunkra, ez volt a leghosszabb napunk a kirándulás során. Holnap pedig irány Skócia fővárosa, Edinburgh!

Útibeszámoló Skóciából (2015), 4. rész: Rosslyn-kápolna, Edinburgh