2015. október 28. (hatodik nap): Dan Brown és J. K. Rowling nyomában

A mai napon két helyszín szerepel a programunkban: a Rosslyn-kápolna, valamint Edinburgh városa. Edinburgh-ban két közös csoportprogramunk lesz: a Scotch Whisky Experience nevű interaktív whiskymúzeum, valamint a vár. A programtervben fel van tüntetve még a Royal Mile, és a Walter Scott-emlékmű. A tervek szerint lesz szabad program is, de ezt a hírt a korábbi napok tanulságai alapján már szkeptikusan fogadjuk.

9:25-kor érkezünk a Rosslyn-kápolnához, és kb. 50 percet töltünk itt. Ez a csinos kápolna az utóbbi években különösen elhíresült Dan Brown A Da Vinci-kód című regényének köszönhetően. Itt játszódik ugyanis a könyv fináléja, és zömében itt forgatták a belőle készült film vonatkozó jeleneteit is. Maga a kápolna 1446 és 1484 között épült, és William St. Clair építette. A reformációt követően nem használták (mert római katolikus szertartásokat nem lehetett tartani, ha azt akarták, hogy a fejük a nyakukon maradjon), s végül 1862-ben nyitották meg újra, ekkor már az anglikán vallásnak megfelelő szertartások számára. Odabent egy helyi idegenvezető mond érdekességeket a kápolnáról. Megtudjuk, hogy a belső faragványok szokatlan anyagból készültek (sunstone), amely lágy és ezért különösen alkalmas a faragáshoz. A kápolna ugyanis faragványokban rendkívül gazdag, ez nagyon fontos volt, mert az írástudatlan hívők e faragványokból ismerték meg a Biblia tanításait. Így lényegében ez a kápolna „a Bible in stone”, vagyis egy kőbe faragott Biblia. A faragványok elmesélik Jézus életét, szemléltetik a 7 erényt és a 7 főbűnt. Érdekesség, hogy kettő közülük, a Charity és a Greed fel van cserélve, nem tudni, hogy véletlenül-e. Egy másik érdekesség, hogy olyan növények is láthatóak ezeken a faragványokon, amelyeket a jelenlegi tudomásunk szerint Kolumbusz hozott be az új világból, valamint szabadkőművességre utaló szimbólumok is találhatóak.

A kápolna a St. Clair család kriptája is volt egyben, ám már nem tudni, hol van a kripta bejárata, ebből erednek azok az elméletek, melyek szerint a kápolna egy titkos termet rejt, ahol egyesek a templomosok kincsét, mások a Szent Grált sejtik. Nem csoda, hogy Dan Brownnak megragadta a fantáziáját ez a hely! Az író maga így nyilatkozott: „Mikor elhatároztam, hogy megírom A Da Vinci-kódot, tudtam, hogy a finálénak a Föld legrejtélyesebb és legvarázslatosabb kápolnájában kell játszódnia – Rosslynban.”

A kápolnát egy bájos, fekete-fehér cica őrzi, William a kandúr. Az ajándékboltban ő is megtalálható mesekönyv és plüss formájában.

10:15-kor Rosslynból tovább indulunk Edinburgh felé. A buszon velünk átellenben ülő utastársaink a Harry Potterről beszélgetnek, és hevesen böngésznek egy Edinburgh várostérképet és egyre valami elefántházat emlegetnek. Érdeklődésemre elmondják, hogy Harry Potter-fanatikusok, és kifejezetten azért jöttek el erre a kirándulásra, hogy Edinburgh-ban felkereshessék az emlékhelyeket, illetve a holnapi programban láthassák az Alnwick-kastélyt, amely a filmekben Roxfortot „alakította”. Én meg nézek, mint a bamba birka, mert 14 éve vagyok Harry Potter-rajongó, és bár tudtam, hogy J.K. Rowling kávézókban írt, de gőzöm se volt róla, hogy itt Edinburgh-ban tényleg van egy konkrét kávézó, amely a „Harry Potter szülőhelye” névvel büszkélkedik, s ennek a neve „The Elephant House”. A tetejébe azt is az utastársaimtól tudom meg, hogy e kávézó közvetlen közelében van a Greyfriars temető, melynek sírköveiről Rowling néhány szereplő nevét kölcsönözte. A rajongók szégyene vagyok, komolyan!

11:15-kor megérkezünk Edinburgh-ba. Szokásos alkudozás, tipródás a programról. Hova menjünk először. Mi maradjon ki, hogy legyen idő szabad programra. Hány perc marad szabad programra. Amit már én is szeretnék, egyrészt Harry Potter-vadászat céljából, másrészt, mert tudom, hogy errefelé van David Hume szobra is, nekem pedig etika szakos szent kötelességem lefotózkodni e kiváló skót férfiúval, „ki felébresztette Immanuel Kantot pragmatikus szendergéséből” (ezt a mondatot mindenki kívülről tudja, aki velem együtt végezte az etika szakot).

Végül idegenvezetőnk kihirdeti a verdiktet: először bemegyünk a Scotch Whisky Experience whiskymúzeumba, majd a várba. A várban három helyet akar megmutatni (Szt. Margit kápolna, Stuart Mária hálóterme, koronázási jelképek terme), ezután szétválunk, és mehet a szabad program (ami végül nem lesz olyan nagyon sok, talán két óra). Ő a vártól elindul a Royal Mile-on a Holyrood-palotához, és lehet hozzá csatlakozni, a többiekkel pedig 17:15-kor találkozó a Walter Scott-emlékműnél. Engem a Royal Mile és a Holyrood is érdekelne, de egyszerűen nincs elég idő, és mivel szabad program is kéne, lemondok a Holyrood-palotáról. A bátyám kb. egyetlen pillantást vet az utastársaink Edinburgh-térképére, majd utána egész nap tudja, hogy mi hol van, és merre kell menni.

Tehát a Scotch Whisky Experience-szel indítjuk az Edinburgh-i programunkat. Ez az interaktív múzeum közvetlenül a várnál van, és amennyire nem érdekel a whisky, annyira tetszett. Nagyon jópofán, élvezetesen mutatja be a whiskykészítés folyamatát, elmagyarázza az alapvető fogalmakat, bemutatja a négy fő skót whiskyfajtát. Beültetnek egy boroshordó alakú ülésbe, és mint egy szellemvasúton, síneken végigszáguldasz a bemutatón, majd kóstolót is kapsz, ahol a szakember elmagyarázza, hogyan kell profin kóstolni, szagolni, ízlelni, mire kell figyelni. Kiválaszthatod, hogy a négy fajtából melyik whiskyt szeretnéd megkóstolni, és a poharadat díszcsomagolásban hazaviheted. Utána megmutatják a világ legnagyobb whiskygyűjteményét, és természetesen a boltjukban hülyére vásárolhatod magadat. Tényleg nagyon szórakoztató és ugyanakkor elegáns az egész.

A whiskyzés után (végre az utastársaink is boldogok!!) felmegyünk a várba, és körülnézünk, majd idegenvezetőnk az ígéretéhez híven megmutatja nekünk a Szt. Margit kápolnát. A kápolna névadója, Skóciai Szent Margit Magyarországon született (édesanyja Árpád-házi királylány, édesapja száműzött angol királyfi volt), és III. Malcolm skót király felesége lett 1069-ben. Köztiszteletnek örvendő királyné lett belőle, aki templomokat építtetett, és sokat segített a szegényeken. 1261-ben avatták szentté. Utána megnézzük Stuart Mária hálótermét, ahol fiát, a későbbi angol és skót királyt, Jakabot szülte. Végül megtekintjük a skót koronázási jelképeket: a koronát, kardot, jogart + az eredeti Scone-i követ. Bóklászunk még egy kicsit a vár tágas belső udvarán, itt látható „Mons Meg”, a hatalmas ágyú, ami a XV. század derekától szolgálta a skót királyokat. Aztán szétszéledünk várost nézni, mi az Elephant House felé. És még David Hume-ot is megtaláljuk útközben.

Az Elephant House-tól tényleg csak egy kőhajításnyira van a Greyfriars temető, ahol először Bobby kutya síremlékét és szobrát nézzük meg. A könnyfacsaró történet szerint Bobby, a kis terrier 14 éven át őrizte a gazdája sírját, egészen addig, míg ő maga is el nem pusztult. A temetőben már megint szerencsém van, mert megjelenik egy idegenvezető, aki ÉPPEN egy Harry Potter-túrát vezet, és ÉPPEN most érnek ide a Greyfriars-ba, és felajánlja, hogy csatlakozzunk a csoportjához. (Közben befutnak Harry Potter-rajongó utastársaink is.) Így nem kell végignéznünk az egész temetőt, célirányosan vezetnek minket a Harry Potter-vonatkozású sírkövekhez. Van tehát egy William McGonagall, költő és drámaíró (elhunyt 1902-ben); bizonyos Thomas Riddell (apa és fia, családi síremlék); s egy másik családi sírkő, bizonyos James Park Giles, és neje Anne Potter. Wow! Holnap pedig egyenesen Roxfortba visznek minket!

Útibeszámoló Skóciából (2015), 5. rész: Alnwick-kastély, Amszterdam