2015. október 29. (hetedik nap): Roxfortban!

Ma fogjuk meglátogatni a programban szereplő utolsó várkastélyt, Alnwick Castle-t, amely a Harry Potter-filmekben Roxfortot „alakította”. Ez már nem Skócia, hanem Anglia. Alnwick felé tartva az útitársaink követelésére megállunk egy Auchan-szerű hipermarketnél (ha jól emlékszem, Asda a neve). Azt kifogásolják, hogy alig volt szabad program, és piát akarnak venni. (A Scotch Whisky Experience-ben mégsem vásárolhattak be, kicsit drága lett vón a whisky…) Megállunk hát, de kiderül, hogy Angliában reggel 10:00 előtt nem lehet piát venni, még ilyen hipermarketben sem (és az idegenvezetőnk még nem hallott erről a szabályról…). Útitársaink kénytelenek beérni némi Cadbury csokoládéval, Walkers vajas keksszel és Mackays narancslekvárral, mert egy újabb boltnál megállni 10:00 után már nem lesz időnk.

12:00-re érünk a hatalmas, impozáns Alnwick-kastélyhoz, amely ma is lakott, és több, mint 700 éve a Percy családé. Nemesi címük: Duke of Northumberland. Novembertől tavaszig itt élnek, ez a téli rezidenciájuk. Egyik ősük, Henry Percy részt vett a Waterloo-i csatában, ő hozta meg Wellington győzelmi üzenetét Angliába.

A jelenlegi, 12. Duke, Ralph Percy felesége, Jane Percy kezdett filmproducerekkel tárgyalni, és ő vette rá a férjét, hogy a kastélyukat adják ki filmforgatások részére is, vélhetően alaposan megdobva ezzel a családi kasszát. Ezenkívül ő alakította újjá a kastélykertet (Alnwick Garden), ami önmagában egy turistalátványosság, külön belépőjeggyel is látogatható.

Alnwick tehát több filmforgatásnak is otthont adott: ez a kastély Roxfort a Harry Potter-filmekben, valamint a Downton Abbey-t is itt forgatták (ebédlő, könyvtár, drawing room- ezek a sorozatnak megfelelően vannak bemutatva, pl. az ebédlőasztal meg van terítve a sorozatszereplők névkártyáival). Számomra még az  különösen érdekes, hogy itt nem arról van szó, mint mondjuk Glamisben, tehát hogy van egy lakott kastély, amelynek egy része nem látogatható, mert ma is ott lakik a család, és vannak bizonyos szobák, amelyek pedig kiállítóteremként működnek, hanem ezek a Percy-ék KONKRÉTAN használják azokat a szobákat is, ahová mi most bemehetünk (és pár nappal később már nem lenne erre lehetőségünk, mert ugye a család novembertől beköltözik, és itt marad tavaszig).

Egy órát kapunk az Alnwick-kastélyra azzal az engedménnyel, hogy mivel nagyon közel a falu, aki akar, az elmehet piát venni, csak érjen vissza indulásra. Így esik, hogy útitársaink többsége csak kívülről nézi meg a kastélyt, majd lemegy vásárolni a faluba. Alnwick után elindulunk Newcastle felé. Kihajózunk, s az éjszakát a kompon töltjük. Holnap még lesz egy napunk Amszterdamban, mielőtt hazaindulunk.

2015. október 30. (nyolcadik nap): Észak Velencéje, Amszterdam

Partra szállunk Amszterdamban. Megtudunk pár érdekességet a városról, például, hogy az Amszterdam címerében szereplő XXX-nek természetesen semmi köze a szexturizmushoz vagy a pornóhoz, pusztán véletlen egybeesés. Már nem lehet biztosan tudni, mit is jelentett eredetileg az a három kereszt, de az egyik legnépszerűbb elmélet az, hogy a várost fenyegető három legnagyobb veszélyt: az árvizet, a tüzet és a pestist. Szintén több magyarázat létezik arra, hogy a hollandok miért nem használnak függönyt (ez a szokás nekünk, magyaroknak igencsak fura). Az egyik elmélet szerint a kálvinista eszménnyel függ össze: szerény, jámbor embereknek nincs rejtegetnivalója, tehát bárki benézhet az ablakon. Ezenkívül megemlítenek nekünk egy régi népszokást, amit viccből némelyik faluban ma is megtartanak: az esküvő után lemérik az arát, majd egy évvel később ismét. Ha az asszonyka nem hízott az eltelt egy évben, az nagy szégyent jelentett a férjnek, hiszen a súlygyarapodás a jólét jele volt. Tehát ha nem nyom többet a feleség, akkor a férje nem tartja elég jól.

Itt egy közös csoportos programunk van: városnéző sétahajózás a csatornákon, ami nagyon klassz, és kb. egy órán keresztül tart.

Utána késő délutánig szabad program (mert a sofőröknek most elő van írva egy 8 órás pihenő), találkozó a Dam téren. Mi bejárjuk a múzeumi negyedet, valamint a virágpiacot. Nutellás churrost eszünk a már karácsonyi díszbe öltöztetett sétálóutcán, veszünk igazi holland sajtot, és betérünk a Madame Tussaud’s-ba.

A Dam téren megnézzük a királyi palotát, majd a piroslámpás negyeden keresztül – igen, a lányok tényleg kirakatokban ülnek –, közösen sétálunk el a vasútállomásig, ahol a buszunk felvesz minket. Éjszaka a buszon lehetetlen aludni, mert olyan magasra van állítva a fűtés, hogy az ásványvizem konkrétan ihatatlanra forrósodik. Mindenki vetkőzik, fuldoklik, ájuldozik, de a sofőrök csak annyit közölnek, hogy valami elromolhatott, saaajnos nem tudják lejjebb venni a fűtést. Ez az első naptól jelen lévő feszültség eszkalálódása (mivel ugye első este, a volánnál való elalvás miatt be lettek panaszolva az irodánál). Ilyen körülmények között, alaposan kifáradva érkezünk haza, október 31-én, délután.