Tulipánláz (Tulip Fever)

Hollandia az 1640-es években. Egy árvaházban felnőtt fiatal lányt (Alicia Vikander) hozzáadnak egy gazdag, idősödő kereskedőhöz (Christoph Waltz), aki örökös híján nagyon várja a gyermekáldást, de az csak nem akar megérkezni. Az alapvetően jóravaló, marha férj felfogad egy ifjú festőt (Dane DeHaan), hogy fesse meg kettejük portréját. Az asszony és a festő persze egymásba szeretnek, viszonyt kezdenek, majd szövevényes tervet eszelnek ki, hogyan lehetnének végleg egymáséi. Mindeközben a városban elharapódzik a “tulipánláz”, a tulipánhagymák iránti őrület, és a feketepiac alakulása döntően befolyásolja hőseink sorsát is.

Alapból igen komoly fantáziát kíván, hogy elhiggyük: létezik nő, aki mindent kockára tesz, hogy viszonyt folytathasson az ütnivalóan tenyérbemászó Dane DeHaan-nal, és ezen Alicia Vikander sem segít. Kettejük között nyomokban sem lelhető fel kémia, románcuk elnagyolt, szenvedélyük nem hihető. Dane DeHaan irritáló, Alicia Vikander élettelen, Christoph Waltz-ot pedig kár ilyen filmekre pazarolni. Judi Dench üde színfolt a szigorú, ám jó üzleti érzékkel rendelkező apátnő szerepében.

A legnagyobb baj az, hogy a történet folyamatosan pengeélen táncol – mit táncol! bukdácsol – a blődli és a melodráma között. Bohózatba és mexikói szappanoperába illő jelenetek váltakoznak, egyre erősebb WTF-érzéssel bizonytalanítva el szerencsétlen nézőt, akinek egy idő után már fogalma sincs róla, mit néz valójában. A dráma nem átélhető, a karakterek kidolgozatlanok, a végjáték egyszerre röhejes és siralmas. Nehéz elhinni, hogy Tom Stoppardnak köze volt ehhez.

Legfeljebb azoknak tudnám ajánlani, akik élnek-halnak a kosztümös filmekért, mert a kosztümök, díszletek amúgy valóban szemet gyönyörködtetőek.

2017. október 02.

Feldolgozás…
Sikeres feliratkozás