Amikor Goran közzétette az első trailereket az új albumához, rögtön kiderült, hogy jóval dühösebb és keményebb hangzásra számíthatunk, mint ahogy azt vártuk. Jobb híján „apokaliptikus szerzetesmetálnak” neveztem a hallottakat. Mindaddig csak annyi információnk volt, hogy Goran ortodox templomi énekeket fog feldolgozni az új albumán, de ez teljesen fals infónak bizonyult, maximum annyi igazságmorzsa lapul benne, hogy Goran ortodox kolostorban, szerzetesektől tanult énektechnikát, szóval bármit elő tud adni úgy, hogy az ortodox templomi éneknek hangozzék. Még egy macedón kommunista költő forradalmi versét is.
Egyszer azt írtam facebookon Goran hangjáról, hogy olyan, mint egy nem evilági, ősi, megszentelt hangszer visszhangja, amely vigaszt nyújt a léleknek és az ember szíve belesajdul a vágyakozásba valami jó és nemes iránt. („His voice is like the echo of an ancient and sacred instrument from another world. Soothing the soul & makes the heart ache for something good and noble.”) A leglényegesebb ebből, azt hiszem, a hétköznapi realitáson túli mivolta és a szakralitás – Goran egész egyszerűen túl… minden, ahhoz, hogy igaz legyen.
A hangjának nem evilági minősége meghatározó jelentőségű a befogadás szempontjából is, hiszen nem kerülhetjük meg a tényt, hogy nem beszélünk macedónul, így nem értjük a dalszövegeit. Soha nem fogjuk úgy megérteni és átélni a művészetét, mint egy macedón. Ugyanakkor nagyon sok mindent érezhetünk belőle, hiszen a zene univerzális, és a nyelvi határok sem állíthatják meg.
Az első két dal, amit megismertem Gorantól, az a két zsoltárfeldolgozása volt („Psalm 13” és „Psalm 118”). Azoknál persze nem kellett különösebben törnöm a fejem, hogy mit jelenthet a szöveg. Aztán megtaláltam youtube-on a 2016-os szkopjei koncertjének a felvételét („Na svetov ubavina” / „A világ szépsége”). Rögtön szembetűnt az általam eddig ismert nyugati előadóktól teljesen eltérő, elképesztően introvertált, éteri előadásmódja a koncertvideón. Sokkal inkább emlékeztet imára, mint koncertfellépésre, és egyszerre érezni benne mély fájdalmat és megbékélést. Goranban… igen, azt hiszem, ez a számunkra is oly ismerős, két világ közt tengődő, önsorsrontóan büszke, kelet-közép-európai nyomorúság ölt testet és dicsőül meg az ő átszellemült, alázatos és szívfájdítóan szép előadásában.
Az új albuma tehát november végén jelent meg, és Goran a dalokat rögtön fel is pakolta youtube-ra. Különösebb szövegértelmezés nélkül is azonnal érezhető volt, hogy ez egy forradalmi hevületű és nagyon személyes album, amely a világ jelenlegi állapota felett érzett keserűségből és elégedetlenségből táplálkozik. Fő témája a zsarnokság, anyagi és szellemi rabszolgaság és a morális széthullás (erről már az albumborító szimbolikus, halálos körtánca is árulkodik). Goran a forradalmárok dühével, az ószövetségi próféták dörgedelmes, intő hangján vizionálja a közelgő apokalipszist. Ezt a pusztuló, elkorcsosult világot jobbára a fogyasztói társadalommal, globalizmussal, a hagyományos értékrend elkopásával azonosíthatjuk, a pusztulást szemlélő, tehetetlen düh pedig egyenesen következik Goran mélyen vallásos, ortodox keresztény világszemléletéből, valamint antiglobalista nézeteiből.
„Trajte, trajte tirani nedni” („Szenvedjetek, szenvedjetek, mohó zsarnokok”) – így kezdődik az első dal, amit Goran közzétett az új albumról. Ez Kole Nedelkovski, a fiatalon elhunyt, kommunista macedón költő 1941-ben írott forradalmi versének, a „Glas od Makedonija”-nak („Egy hang Macedóniából”) a megzenésítése. Goran konkrétan egy metálszámot gyúrt belőle, a címét pedig módosította „Glas od tatkovinata”-ra („Egy hang a szülőhazából”), amellyel még univerzálisabbá tette a mondanivalót. Ennek a versnek az utolsó sora egyébként a „Teshkiot glas na novite himni” („Az új himnuszok súlyos hangja”), tehát ez adta az album címét is. További érdekesség, hogy Kole Nedelkovski unokaöccse, Blagoja Nedelkovski gitározott Goran koncertjén.
Magát a koncertet a szkopjei Ifjúsági Központ (MKC) mozitermében (Kino Frosina) tartották, mi a balkonon ültünk egyébként. Az előcsarnokban ülve (és rakiját iszogatva) már a koncert előtt láttuk Gorant, amikor megérkezett. Nagyon jókedvűnek és energikusnak tűnt. A bukolikus, lobogó parasztinges Kukorica Jancsi-imidzs, és az azt követő aszkéta szerzetesi külső után most vagány punk forradalmár stílusra váltott. A koncerten bordó inget és hosszú, fekete mellényt viselt.
A koncert két részből tevődött össze: először Goran és zenésztársai, Secko Sead Hadzic (gitár), Petar Hristov (szaxofon), Blagoja Nedelkovski (gitár), Mite Dimovski (dobok), Igor Vasilev (basszusgitár), az új album dalait játszották. Az est második felében pedig Goran régi szerzeményeit bújtatták új zenei köntösbe. A kreatív új hangszerelés pedig kiváló újraértelmezési lehetőségeket nyújtott. Ezen kívül a koncert alatt képeket, rövid videókat vetítettek a falra, vizuálisan is megjelenítve, árnyalva a zene által közvetített érzéseket. Érzéseket, és nem üzeneteket – Goran az egyik friss interjújában kihangsúlyozta, hogy nem küld konkrét üzeneteket a zenéjén keresztül, ő csak hangulatokat, érzéseket közvetít.
Az előző, színházi zenéit tartalmazó albumról elhangzott az „Oci crni iskopajte” című dal, ami Kosta Solev Racin (Kočo Racin) macedón partizán költő azonos című, 1939-ben írott versének megzenésítése. Szintén a színház berkeiből érkezett az előző album címadó dala, a „Na svetov ubavina” („A világ szépsége”). A címe a Hamletből van, Goran a Macedón Nemzeti Színház Hamlet-előadásához komponálta. A koncert egyik legbriliánsabb mozzanata szerintem a szaxofon hozzáadása volt a „Na svetov ubavina”-hoz.
Természetesen Goran megidézte mindkét legendás, korábbi együttesét. A Mizar 2004-es „Kobna ubavina” („Terrible beauty is born” / „Szörnyű szépség születik”) című albumáról előadták az „Ova ne e mojot dom” és az „Armakedon” című számokat. Ha közelebbről megnézzük a Mizar album címét, rögtön láthatjuk, hogy Gorant nem először fűti a forradalmi hevület: „Terrible Beauty Is Born” – a kifejezés Yeats „Húsvét, 1916” című verséből származik, amely az 1916-os húsvéti, angolok által levert, ír felkelés mementójára íródott. A versben a hétköznapi emberek válnak forradalmárokká, a „szörnyű szépség” pedig, ami születik, nem más, mint maga a forradalom.
Goran másik együttesétől, az ortodox egyházi zenét a macedón népzenével összeházasító Anastasiától pedig elhangzott az elektrós „Gori Skopje”, valamint a koncert fináléjaként a „Passover”. Utóbbi talán Goran legnagyobb opusa, az „Eső előtt” című kiváló, több fesztiválon is díjazott, macedón filmdráma betétdala. Amikor felcsendült a koncert végén, abba konkrétan beleborzongtunk, hogy úristen, ezt mi most tényleg hallani fogjuk élőben???!!!
Összességében elmondhatjuk, hogy ezeknek az új himnuszoknak bizony valóban súlyos a hangja, és nem festenek túl biztató képet napjainkról. Goran dalaiból azonban ugyanúgy megszületik a szörnyű szépség, mint az emberi elégedetlenségből és fájdalomból a forradalom.
A teljes koncert megtalálható Goran Youtube-csatornáján, ide kattintva.
Saso Dimoski nagyszerű fotói a koncertről itt találhatóak. (Facebook bejelentkezés után láthatóak.)
2017. december
Koncertutazó / Concert traveler 