Szkopje jelenlegi városképe egy több szempontból is vitatott és alig néhány évre visszatekintő felújítási-városépítési projekt („Skopje 2014”) eredménye. Most, hogy utánaolvastam, lényegében minden, amit láttunk, ehhez a projekthez köthető. 1963-ban egy földrengés csaknem teljesen elpusztította Szkopjét, s azt követően jellegzetes szocreál városként építették újjá, így létezett évtizedekig. Szkopje nagy újjászületése az előző, Nikola Gruevski vezette jobboldali kormány intézkedései alapján valósult meg, nagyjából 2008 és 2014 között. A cél egyrészt a városkép átalakítása, antikizálása volt, másrészt legalább annyira a nemzeti identitás erősítése (pl. a macedón történelmi alakokat ábrázoló köztéri szobrok zavarba ejtő sokaságával). A projekt keretein belül monumentális, új épületeket emeltek (Archeológiai Múzeum, a Macedón Küzdelem Múzeuma, Porta Macedonia – a macedón diadalív), régieket újítottak fel (Nemzeti Színház, kormányzati épületek), új hidakat építettek (Művészetek Hídja, Civilizációk Hídja), meglévő hidakat újítottak fel (Szabadság-híd), töméntelen mennyiségű köztéri szobrot állítottak, számtalan szökőkutat építettek, parkokat, tereket rendeztek át.
A ”Skopje 2014” projektet több irányból is érte kritika. Erősen kérdéses például, hogy egy szegény országban feltétlenül szükséges két, szobrokkal telezsúfolt gyaloghíd megépítése, egymástól alig pár méterre (a Kőhídtól a Szabadság-híd nincs tíz perc séta – na, e kettő KÖZÉ építették a két, szóban forgó gyalogos hidat: a Művészetek Hídját és a Civilizációk Hídját). Tehát a ráfordított pénzmennyiség a kritika egyik tárgya, különösen, hogy az akkori ellenzék szerint a kormány a valós ár többszörösét fizette az elkészült munkákért. Kül- és belpolitikai kritikai hangok is kísérték a projektet. Egyrészt a bolgárok és a görögök provokációnak értékelték bizonyos történelmi alakok macedón nemzeti identitásba ágyazását, merthogy sok nemzeti hősüket ők is a magukénak vallanak (ezért nem viselheti nyíltan Nagy Sándor nevét a főteret uraló lovasszobor). Másrészt a macedón nemzeti identitás erősítése nem titkoltan az albán kisebbség nemzetből való kizárását is jelenti, így országhatáron belül is bőven vannak, akik nacionalista provokációnak érzik a macedón identitásépítést. Az anyagi és politikai okok mellett persze sokan esztétikai okokból is bírálták, giccsesnek titulálták az elkészült, igencsak túlméretezett épületeket, szobrokat.
Akkor mindaz, amit most látunk Szkopjében, az nacionalista giccs, megalomán túlköltekezés, a nemzeti identitás büszke demonstrálása vagy a város történelmi múltjához méltó külső megteremtése? Egyik sem vagy mind a négy egyszerre? Nem tudom. Ezt így nekünk, kívülről megítélnünk nyilván lehetetlen, meg nem is volna illendő. Az biztos, hogy ez a városkép tele van totálisan értelmezhetetlen, WTF-élményekkel, de ezek bennünk, magyar turistákban pozitívan csapódtak le. Eklektikus, fura, kicsit bizarr, de néhol tényleg megmutatkoznak briliáns és egyedi ötletek.
Koncertutazó / Concert traveler 