Goran Trajkoski és a szkopjei rockbanda, a Mooger Fooger közös, Vo ova vreme című albumának bemutató koncertjére a Taksirat fesztivál keretein belül, december 5-én került sor a helyi Ifjúsági Központban, az MKC-ban. A két előadó közti kooperáció nem újkeletű. A Mooger Fooger frontember-gitárosa, Secko Sead Hadzic, Goran országos cimborája, és rendszeresen gitározik Goran szólókoncertjein. Goran pedig az elmúlt években rendszeresen fellépett a kemény hangzásáról híres Mooger Foogerrel, és számos dalt jegyeztek társszerzőként. A Mooger Fooger előző, 2018-as Tatko című albumán pl. olyan dalokat, mint a Pater Urbis vagy az Ata. Ez a két szám, több régebbivel együtt helyet kapott a Vo ova vreme-n, így ez az album egyfajta összegzése az elmúlt tíz év közös munkájának.

Érdekesség, hogy a Vo ova vreme csak bakeliten jelent meg, illetve digitális formában letölthető Goran bandcamp.com oldaláról. Nekem amúgy nagyon tetszik az albumborító dizájnja is, alább látható a koncert plakátja, ami a borítókép alapján készült.

Goran december elején kedvcsinálóként olyan dalokat tett közzé, mint a Novo Lisiche és a Spring Awakening, úgyhogy kellően felfokozott kíváncsisággal vártam a koncertet. Kb. este 8-tól várakoztam az MKC előterében, ránézésre a helyi szabadbölcsész szekcióval. A program szerint 8-kor kezdett volna az előzenekar, a Vel, majd 9-kor Goranék. Ez persze itt azt jelentette, hogy 9-kor elkezdtek szálingózni a nézők, majd 9:15-kor elkezdett játszani a Vel, ami egy bitolai illetőségű alternatív rockzenekar. Kb. 20 percet játszottak, szerintem elég faszák voltak, nincs is jobb egy kis progresszív balkáni rocknál!

Az előzenekar után, 10 körül színpadra lépett Goran és a Mooger Fooger, vagyis Secko Sead Hadzic, Ognen Mangarovski, Saso Mitrevski, Nikola Kuzmanovski és Sashko Kostov. Az már az első percekben kiderült, hogy méltán híresek a kemény riffekről. Egészen letaglózott, hogy ez mennyire lendületes, hard rock zene, szinte felszántották a színpadot. Wow! Hát igen, amikor két ilyen előadó egyesíti az erejét, az felér egy forgószéllel! Ezen az estén teljes képet kaphattunk az eddigi együttműködésükről, a zenei világuk közös keresztmetszetéről, amit főleg a nyers, elemi erő, a rendszerkritikus, forradalmi szemlélet és a fáradhatatlan, kísérletező kedv jellemez. A melankolikusabb, líraibb pillanatoknak is jutott hely a repertoárban, a már említett Novo Lisiche és Spring Awakening is a lassabb dalok közé tartoznak. A koncert fináléjában egy dal erejéig pedig Gorant csak Secko kísérte, egy szál gitárral, gyönyörű szép előadás volt.

Goran most igazi rocker-frontemberként lépett fel. Persze ebben a minőségben sem tagadta meg önmagát, az ő színpadi előadásmódja most is inkább egy őrült szerzetesre vagy átszellemült prófétára emlékeztetett, mintsem egy nyugati rocksztárra. Egyszer a facebookon egy kommentelő azt írta, hogy Goran a Balkán Nick Cave-je. Szerintem is kétségtelen, hogy megvan benne az a „szent őrület”, ami Cave „őrült prédikátor” színpadi personáját is jellemzi – ám annak mindent elhomályosító egója nélkül. Goran sokkal szerényebb és spirituálisabb előadó. (Meg hát tud énekelni. 😀 Valljuk be, Nick Cave-et nem az énekhangja miatt szeretjük.) Az viszont biztos, hogy ha Goran angolszásznak születik, akkor mára rég ott lenne Cohen meg Cave mellett, a legnagyobbak között. De az már nem is ő lenne, úgyhogy jól van ez így.

A koncert engem leginkább felpörgetett, feldobott, és meggyőzött arról, hogy a Mooger Foogerre ezentúl is érdemes odafigyelni. A fellépés után pedig még Gorannal is tudtam találkozni, amikor kijött a rajongókhoz. Ezzel aztán megvolt a téli szkopjei vakációm fénypontja.

A Vo ova vreme-be itt lehet belehallgatni és innen lehet letölteni:
https://gorantrajkoski.bandcamp.com/album/–3

A Mooger Fooger zenéjével itt lehet ismerkedni:
https://moogerfooger.bandcamp.com/