Téli vakáció Szkopjében (2019), 6. rész: Akvadukt, Archeológiai Múzeum

AKVADUKT

Az akvadukt (más néven csatornahíd), egy ókori vízvezeték maradványa kb. 1-2 kilométerre a várostól, a semmi közepén a susnyásban. 386 méter hosszú, 16 méter magas, és 55 megmaradt boltívből áll. Szerintem gyönyörű és nagyon impozáns. Sajnos nem védi semmi, még csak egy tábla se jelzi sehol, hogy hol van és mi ez. Én a szállásadómat kértem meg, hogy vigyen ki oda kocsival, de ez a hely annyira nincs a köztudatban, hogy neki is utána kellett kérdeznie, hogy pontosan hol is van. Szerencsére kocsival jól meg lehetett közelíteni, ő távolabbra tippelte, meg kisebbnek is gondolta. Azt is mondta, hogy többször megrongálták, láttam is, hogy kiszedtek belőle darabokat. Nem értem, miért nem fordítanak rá több figyelmet a városvezetők. Annyi marhaságra költenek vagyonokat, ezt az egyedülálló csatornahidat meg hagyják lerohadni.

A szkopjei akvadukt története nem tisztázott, nem tudni, mikor építették. Egyesek szerint a Római Birodalom idején, és már az itteni római kori településhez, Scupihoz vezette a vizet. Mások szerint későbbi, a Bizánci Birodalom idejéből való és I. Justinianus építtette. A harmadik teória szerint csak a XVI. században épült, az Oszmán Birodalom idején. Akárhogy is, a XVIII. századig volt használatban. Azóta csak rejtélyes és elhanyagolt műemlék.

ARCHEOLÓGIAI MÚZEUM

Ez az az embertelen nagy, batár oszlopos palota a Vardar partján, ami leginkább meghatározza a belváros látképét. Sokan írtak róla negatívan tripadvisoron, hogy gagyi, de ez azért igazságtalan. Szerintem csak azért csalódás sokaknak, mert itt ez a nagy hodály, és belül maga a múzeumi kiállítás mindössze két terem. Én kb. másfél órát töltöttem bent, ez elég volt végignézni a gyűjteményt. Minden ki van írva angolul is, de sok olvasnivaló nincs, csak az egyes tárgyak megnevezése.

Abban viszont igaza van a fanyalgóknak, hogy a világítással kezdhetnének valamit, mert kvázi vaksötétben botorkálva kell végigjárni a kiállítást. A vitrineket pici lámpák világítják meg, amiknek a fénye vajmi kevés ahhoz, hogy rendesen láss. Ha közel hajolsz, akkor meg tuti, hogy valahogy az árnyékok is bezavarnak. Persze lehet, hogy a kiállított tárgyak védelme érdekében nincs erősebb fény, ebben az esetben nincs mit tenni.

A belépő 150 dénár, és kártyával is lehet fizetni. A bejárattól balra a földszinten található egy külön terem a római kori műtárgyakkal. Ezek főleg II-III. századi sírkövek, márványszobrok, és van egy gyönyörű szarkofág replika is.

A gyűjtemény többi része az emeleten foglal helyet. Ez épp olyan, amilyet egy régészeti kiállítástól vár az ember. Kövek a paleolit korból, aztán időrendi sorrendben edények, amforák, korsók, szerszámok, ékszerek, női termékenységi szobrocskák, mozaikok és néhány terrakotta ikon is. Illusztrációként a falon festmények találhatók, amelyek a korabeli élet mozzanatait ábrázolják: tűzcsiholást, vadászatot, barlangi életet, gabonaőrlést, sámántáncot.

Az ókorhoz és középkorhoz érkezve a festményeken kívül viaszszobrok is segítenek szemléltetni. A viaszszobrok neves történelmi alakokat ábrázolnak, például Szamoilt (Sámuelt), a nagy bolgár cárt, akinek a nevét az ohridi erőd viseli, és aki a mi István királyunknak volt a kortársa, sőt: rokona, ugyanis Szamoil fia István nővérét vette feleségül. Van pár névtelen, de jellegzetes alakot ábrázoló szobor is, mint pl. “a felkelő nemes”. De mondjuk én mindig is csíptem a viaszszobrokat, nem volt ez másképp itt sem.

Én már csak azért is javaslom ennek a múzeumnak a meglátogatását, mert ez az épület kikerülhetetlen, ha Szkopjébe látogatunk, és az ember egyszerűen nem bírja ki, hogy ne nézze meg belülről is.