MILLENIUMI KERESZT

December 4-én, szerdán részt vettem egy túrán a Skopje Daily Tours nevű iroda jóvoltából, “Félnapos túra Szkopje környező szépségeivel” címmel. A túra tartalmaz idegenvezetést, egy utat fel a Vodno hegy tetejére a Millenniumi Kereszthez, majd a hegyen lévő St. Pantelejmon kolostorhoz (ott a belépő opcionális). Ezután elvisznek a Matka kanyonba. A túrát online kell foglalni, és azonmód online ki is fizetni, és az emailben kapott vouchert felmutatni az idegenvezetőnek a találkaponton.

Délután 1-kor kellett találkoznom az idegenvezetővel a megbeszélt helyen. Kiderült, hogy rajtam kívül aznap nem jelentkezett más vendég, ennek ellenére ugyanúgy megtartották nekem, felár nélkül. Idegenvezetőm, Vladimir, kocsival vitt fel a Szkopje fölé magasodó Vodno hegyre, ameddig lehetett, onnan pedig lanovkával a hegytetőre, a Milleniumi Kereszthez.

A keresztet 2000-ben állították, hivatalosan a kereszténység 2000 évének tiszteletére, de leginkább azért, hogy demonstrálják az albánok felé: Szkopje egyelőre még keresztény város. A kereszt 66 méter magas, jelenleg a világ 5. legmagasabb keresztje. Éjszaka kivilágítják, és messziről is jól láthatóan őrködik a város felett. A lanovka 2010 óta jár, és ezen kívül vezet még fel a hegytetőre három különböző hosszúságú gyalogos kirándulóút is.

Nyaranta mindenki menekül Szkopjéből, mert a városban több, mint 40 fok van, és rengetegen jönnek a hegyekbe. A levegő miatt is kedvelt célpont, mert Szkopje sajnos jelenleg a világ egyik legszennyezettebb levegőjű városa. A Vodno kb. olyan magas, mint a mi Kékestetőnk, de Macedóniában korántsem ez a legmagasabb hegy. Az ország kb. háromnegyedrészt hegyekből áll, a maradék pedig dombokból.

A Vodnón nem szabad csapvizet inni, mert az alóla származó vízben emberre káros baktériumok vannak. Kérdeztem, hogy de ugye a város többi részében iható a csapvíz?? Vladimir megnyugtatott, hogy igen, a lenti városi víz máshonnan származik, azzal nincs semmi baj. Ezt örömmel hallottam, mert napok óta azt ittam.

A Vodnón már leesett az első hó. Gyönyörködtem egy kicsit a havas tájban és Szkopje panorámájában, aztán továbbindultunk Vladimirral.

ST. PANTELEJMON KOLOSTOR

A Vodno hegyen található St. Pantelejmon kolostor egy igazi kis ékkő. Külsőleg olyan, mint a többi régi ortodox templom Macedóniában. Vladimir kiokosított, hogy ez a bizánci stílus: középen nagy kupola (Jézus), plusz körbe 4 kisebb kupola (4 evangelista). Belül jobbról és balról azoknak a freskója, akik építtették az adott templomot. Még beljebb az oltárnál balra Mária a gyermekkel freskó, jobbról annak a freskója, akinek a tiszteletére épült. A kupolán Jézus képe. Ez a standard, és a St. Pantelejmon is így néz ki.

Ez a templom egy kolostor része, négy szerzetes lakik itt. 1164-ben épült, és egy XVI. századi földrengésben megrongálódott, majd restaurálták. A belépő 2 euró, én kifizettem, ha már ott vagyok, nyilván megnézem belülről is.

A templom névadója St. Pantelejmon, aki a III. és IV. század fordulóján élt. A legenda szerint gyermekkorában megmarta egy mérges kígyó. Az anyja könyörgött istennek, hogy mentse meg a fiát, és Pantelejmon meggyógyult. E csoda miatt felnőttként az emberek gyógyítására tette fel az életét: orvos lett. Ezért a szentképeken állandó attribútuma a jobb kezében tartott szikeszerűség és a bal kezében tartott, orvosi eszközöket tartalmazó doboz.

A templomban lévő egyik freskó, amely a keresztről levett Krisztust sirató Máriát ábrázolja, különösen nevezetes, mert eltér a bizánci stílusban festett ikonoktól. Az arcok nem statikusak, hanem erős érzelmeket ábrázolnak, humanizáltak. Ezért úgy tartják, hogy ez a freskó már egyfajta előzménye a reneszánsznak, előképe és lehetséges inspirációja a későbbi neves, itáliai művészek piétáinak.

Vladimir rávilágított arra, hogy mennyi lóvé kellett egy ilyen templom megépítéséhez. A freskókhoz szükséges kék festéket lapis lazuliból nyerték, aminek kilója értékben megegyezett egy kiló aranyéval. Csak körül kell nézni, mennyi kék festék van a falon, és abból látszik, milyen gazdag volt, aki építtette.

Az első ortodox templom Európában a macedóniai Ohridban épült. Aztán épült ott még 364, szó szerint az év minden napjára jutott egy. Ezért nevezték Ohridot a Balkán Jeruzsálemének. Ezeknek a templomoknak ma kb. az egyharmada áll még. A templomok ajtaja fölött különböző szentek képei találhatóak. Az ortodox vallás 365 szentet tisztel, és mindegyiknek van egy napja az évben. Így az ortodox évben lényegében minden egyes nap vallási ünnep. Vladimir azt mondta, ő nem ismeri az összes szentet meg a napjukat, mert nem vallásos. Csak azokat tudja, akiknek a nevét a családtagjai viselik, mert az adott szent napja névnapként funkcionál.

A templomlátogatás után ismét kocsiba ültünk, és elindultunk a környék legjelentősebb természeti látnivalója, a Matka kanyon felé.

MATKA KANYON

A “matka” szó anyaméhet jelent macedónul. Az 5000 hektáros kanyonon a Treska folyó rohan át, mesterségesen felduzzasztott tavakon át, hogy végül a Vardarba ömöljön. Az itt működő vízerőmű szolgáltatja Szkopje energiájának nagy részét, bár egyre kevésbé elég, mert a város egyre csak zsúfoltabb lesz. Hivatalosan félmillió a lakossága, de Vladimir azt mondta, hogy ez az ingázók miatt a munkanapokon megduplázódik. A város túlzsúfolt, rengeteg az autó, borzasztó a szmog. Eddig valahány macedónnal beszéltem, mindegyik azt mondta, hogy utálja Szkopjét.

No, de a Matka kanyon viszont gyönyörű. Bár a Matka-tavat mesterségesen hozták létre a múlt század harmincas éveiben, egészen egyedülálló flóra és fauna alakult ki. Az itteni növények 20%-a csak itt őshonos, sehol másutt. Híres még a 77 féle pillangóról is, amelyek közül kb. két tucatot semmilyen fajhoz nem tudtak besorolni a biológusok, valószínűleg különleges helyi hibridek.

A kanyon alatt kb. tíz barlang található, a legnevesebb és legnagyobb a Vrelo, amely a különleges cseppkő alakzatairól híres. A kanyonban lehet gyalogtúrázni, vízisportokat űzni, hajózni, hegyet mászni. A Vrelo barlangot csak kajakkal vagy hajóval lehet megközelíteni. Kétféle hajókázásra kínálnak lehetőséget: van a hosszabb, 1 órás, ami tartalmazza a barlanglátogatást is, és van egy rövidebb, 25 perces. Vladimir mondta, hogy válasszak, akarok-e hajózni, ha nem, akkor a gyalogos túraútvonalon megyünk tovább. A hosszabb hajókázáshoz tényleg túl hideg lett volna, és azt Vladimir szerint kisebb eséllyel vállalták volna be egy személyre, de megkérdezte nekem, és a rövid hajózás okénak bizonyult. Tehát egyedül ültem a motorcsónakban a nagyon barátságos hajóssal, aki tudta magyarul azt, hogy “köszönöm”, és azt mondta, mindennap vannak magyar utasai.

A hajózás lélegzetelállító volt, tényleg kár lett volna kihagyni. Hideg volt, de szép tiszta idő, mindent jól lehetett látni. Ez mindenképpen egy kihagyhatatlan program Macedóniában. Én biztos, hogy vissza fogok ide térni és kipróbálom a hosszabb utat a cseppkőbarlanggal. A rövid útért 200 dénárt kértek, ami röhej, két kávé ára. Nincs szolgáltató, aki jobban megérdemelte a borravalót, mint ez a hajós, aki decemberben, nulla fokban, egyedüli utasként kivitt a vízre és még hihetetlenül kedves is volt.

Közvetlenül a kikötőnél van egy hotel és kávézó, valamint a St. András templom. Ezenkívül több más templom is van a kanyon területén. A St. Nikola például fent van, 500 méter magasságban, az is egy jó túra felmenni, és élvezni a panorámát. A hajózás után csatlakoztam Vladimirhoz a kávézóban. Innen vitt vissza a városba, és a Porta Macedoniánál tett ki.

Vladimir mutatta a kocsiból a nagy városi stadiont. Mondta, hogy 30.000 fős volt eredetileg, de mielőtt megrendezték itt a 2017-es Manchester United-Real Madrid UEFA-szuperkupa mérkőzést, az UEFA adott nekik pénzt, hogy 35.000 fősre bővítsék, bár őt nem izgatja a foci, inkább kézilabda szurkoló. Váá, mondom, én veszprémi vagyok, mi mindig egymás ellen játszunk. Persze rögtön vágta Veszprémet, és a vasárnapi vereségre reagálva mondta is, hogy hát, idén nem fog hasítani a Vardar Szkopje, mert nem ugyanaz már a csapat, mint tavaly.

Összességében nagyon megérte befizetni a szervezett túrára, különösen, hogy végülis privát túra lett belőle. Vladimir rengeteg infót tud a meglátogatott látványosságokról, de ezen túlvezetően is beszélgettünk társadalmi és politikai kérdésekről, amelyeket a következő posztban összegzek.

Téli vakáció Szkopjében (2019), 4. rész: Egy kis társadalmi kitérő