Téli vakáció Szkopjében (2019), 1. rész: Bevezető, Természettudományi Múzeum

Szkopje az értelmezhetetlen köztéri építmények, a szmog, az isteni kaják, az erős kávé és a barátságos emberek városa. A város, ahol a főtéren ücsörögve egyszerre hallhatjuk a déli harangszót és a müezzin énekét. A város, amelyet hegyek ölelnek körül és a Vardar folyó szel ketté, természetes határt képezve a macedón és az albán oldal között. A város, ahol mindenki ismeri Veszprémet, mert a kézilabdapályán egymás nemezisei vagyunk. (Éppen az érkezésem napján, december 1-jén győztük le itt a címvédő Vardar Szkopjét.) És igen: a város, ahol a legnagyobb eséllyel lehet elcsípni egy Goran Trajkoski-koncertet.

Amikor kiderült, hogy decemberben megjelenik Goran Trajkoski és a Mooger Fooger nevű szkopjei rockbanda új, közös albuma, és bemutató koncert is lesz hozzá, nem volt kérdéses, hogy hova megyek idén nyaralni. Vagyis telelni. A Szkopjével kapcsolatos első benyomásaimról, és Goran előző lemezbemutató koncertjéről már írtam beszámolót, ami itt olvasható. Most azokat a programokat szedem csokorba, amelyekkel ezen a téli vakáción múlattam az időt.

TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM

A szkopjei Természettudományi Múzeum közvetlenül az állatkert mellett áll, a stadion és a városi park közelében. A belépő 60 dénár, kb. 1 euró. Amilyen jellegzetes, lepattant szocreál épület kívülről, olyan meglepően gazdag gyűjteménnyel rendelkezik belülről. A téma iránt érdeklődőknek, őslénybuziknak (mint én) nagyon jó kis program ellátogatni ide.

A múzeum korábbi épületét és gyűjteményének nagyrészét az 1963-as nagy földrengés elpusztította. Rengeteg fontos tudományos anyag végleg elveszett. Egy átmeneti időszak után 1969-ben foglalta el a jelenlegi épületét. A földrengés után majdhogynem a nulláról kellett újrakezdeniük a minták gyűjtését, de mára kb. 300.000 darabos gyűjteménnyel büszkélkedhetnek. Ez az újraszervezés önmagában hatalmas teljesítmény lehetett.

Elsősorban preparált állatok találhatóak, vitrinekben vagy nagyon szépen megcsinált diorámákban kiállítva. Az emeleten a gerincesek: halak, kétéltűek, hüllők, madarak és emlősök. Különösen a madárgyűjtemény lenyűgöző, rengeteg fajt mutatnak be. Szerintem méltó párja a bécsi Természettudományi Múzeum hasonló tárlatának. A legtöbb madaras vitrinben van angol nyelvű kiírás is az adott jószág életmódjáról, de aztán a többi helyen ez elmarad, utána csak nézelődtem, olvasni nem tudtam. De ebben a múzeumban ez nem olyan nagy baj. Latinul mindegyik tárolóban ki van írva az állatok neve, és kis Európa-térképen jelölik az élőhelyüket. Természetesen a gyűjtemény Macedónia élővilágának bemutatására helyezi a legnagyobb hangsúlyt.

A preparált jószágokon kívül sok szemléltető ábrát is láthatunk. Ezeket nyelvtudás nélkül is meg lehet érteni, és tényleg érdekesek, például rendszertani családfák, vagy hogy hányféleképpen etetik a madarak a fiókáikat, vagy hányféle fészket építenek.

A földszinten foglalnak helyet a gerinctelenek: rovarok, kagylófélék, valamint a növények, kövek, ásványok és fosszíliák. Külön részleget kaptak az őskori állatok. Mammutok és hasonló ősemlősök csontjait, agyarait, koponyáit szép számmal találunk. Dinójuk nincs, de röviden bemutatják a földtörténeti korokat, és vannak például ammoniteszek. Persze majdnem felvisítottam, amikor megláttam, hogy az ősjószágokat bemutató szekciót a gyerekkoromat meghatározó cseh paleoművész, Zdeněk Burian festményeivel illusztrálták. Engem megvettek kilóra.