A Szomszédok mint propagandaműsor, 2. rész

A MÁTRIXON KÍVÜL

A Szomszédok főszereplői alkotják tehát a tisztes szegénységben élő jóravaló kisemberek mátrixát. De mi van azokkal, akik kilógnak ebből a mátrixból? Nos, a sorozat őrajtuk demonstrálja, mennyire elítélendő, elutasítandó minden, ami kicsit is más, újabb vagy sikeresebb. Ennek eszköze a leegyszerűsítés, az általánosítás és a nevetségessé tétel.

Nézzük a példákat:

• Az állandó szereplők közül egyedül Gábor Gábor (Koltay János iszonyúan szórakoztató), a mindig tettrekész vállalkozó érzi az idők szavát. Övé a szépségszalon, ahol Juli dolgozik, illetve, ha jól emlékszem, társtulajdonosok. Üzletét folyamatosan fejleszti, mindig új ötletekkel hozakodik elő, amiknek megvalósításába bele is vág. Pl. amikor megjelennek a videómagnók (ne felejtsük: a nyolcvanas évek végén – kilencvenes évek elején járunk!), felismeri, hogy kereslet van házi videókra, ezért kamerát vásárol és esküvői videózásokat meg divatfotózásokat vállal. A valóságban pontosan az ilyen habitusú vállalkozók szedték meg magukat a kilencvenes években. De nem a Szomszédokban! Amikor először találkozunk Gábor Gáborral a sorozat elején, még nagyon határozottan hajt Julira, egyszer eljutnak egészen az ágyig – de nem áll fel neki. (Ez halálkomolyan benne volt a sorozatban, nem én találtam ki! :D) Tehát rögtön nevetségessé válik, a sorozat egyértelműsíti, hogy ő egy komikus szereplő lesz, erre még ráerősítenek a teátrális stílusával is. (Eleve a neve is milyen…!) Bomba üzleti terveivel pedig később ugyanúgy felsül újra és újra, ahogy az ágyban felsült Julinál. Soha semmi nem jön össze neki, mintegy tanulságul a néző felé: lám, ez történik, ha elkezdesz ötletelni, üzletelni, kockáztatni. Tutira belebuksz, úgyhogy ne akarj semmi ilyesmit. És itt is előjön a már emlegetett erkölcsi vetület. Gábor Gábort a többi szereplő mindennek lehordja, simlis alaknak tartja, holott a bomba üzletei a Bécsből csempészett kamerákat leszámítva többnyire törvényesek és teljesen reálisak. Kollégái mégis folyton hátráltatják, visszahúzzák a “tisztesség” nevében, Juli is, pedig ő sír a leghangosabban, hogy szeretne több pénzt keresni. Például amikor Gábor Gábor egyezséget köt egy társkereső céggel, hogy a szépségszalonban fogadják majd a társkereső hölgyeket, megszépítik és le is fotózzák őket, a kollégák totál kiakadnak, hogy micsoda mocskos leánykereskedő Gábor Gábor, fujj, ehhez ők nem akarnak asszisztálni. Szerintem Gábor Gábor a legmostohábban kezelt szereplő az egész sorozatban. És mondhatni aljas indokból kezelik így a készítők.
• Juliról (Frajt Edit válltöméses blúzokban is bombázó) már ejtettünk pár szót. Ő a figyelemre vágyó, folyton hisztiző, elégedetlenkedő szépasszony, aki a házasságából is félrekacsingat. Nála jelennek meg olyan vágyak, hogy ő igenis szeretne több pénzt keresni, szeretné, ha lenne pénzük egy évben egyszer nyaralni menni, szeretne eljárni a partikra, ahova a kuncsaftjai hívják, és igenis utálja, hogy ezekben nem lehet része. A sorozat világában azonban ezek a vágyak nem helyénvalóak, Juli ezektől már nagyravágyónak számít, és úgy van ábrázolva, hogy véletlenül se lehessen együtt érezni vele. Házsártos, folyton veszekedést generál a férjével és a lányával, egy igazi elviselhetetlen hárpia. Ellenpontként ott áll mellette a feddhetetlen Ádám, a hálapénzt soha el nem fogadó mentőorvos férj, aki meg annyira sztoikusan higgadt, bölcs és szent, hogy neki kétsége sem támad soha, mi a helyes. Annyira éles kontrasztban van a két figura, hogy amikor Ádám is elcsábul, és majdnem félrelép a Malek Andrea által játszott medikával, a nézőnek esze ágában sincs elítélni, egyértelmű, hogy minden a nagyravágyó, férjét örökké csak baszogató Juli miatt van. Az ő házasságuk folyamatosan recseg-ropog, de persze a Szomszédok világában nincsen igazi dráma. Általában elég egy deus ex machina (terhesség, autóbaleset vagy egy hétvégi kiruccanás, amit Etus fizet), hogy Ádám és Juli újabb pár rész erejéig elviseljék egymást.
• A személyes vágyak félresöprése kapcsán visszakötnék a már emlegetett Alma-János házaspárhoz. Az, hogy egy fiatal házaspár szeretne kettesben, saját lakásban élni, teljesen természetes vágy. A sorozat mégis erkölcsi dilemmát csinál belőle, a fiataloknak állandó bűntudata van amiatt, hogy kiköltöznének a nagyszülőktől. Hasonló a helyzet Etussal. Etust körüldongják az udvarlók: a jól szituált orvostól (Kézdy György parádésan hozza a magyar Dr. House-t), a vállalkozón (Sinkó László) és a zöldségesen (Szabó Ottó) át az ócskásig (Horváth Gyula) mindenki feleségül akarja venni. Etus azonban megközelíthetetlen. Azzal mond nemet, hogy ő csak a családjáé. Fel sem merül az a lehetőség, hogy ha Etus férjhez menne, akkor nem a férj venné el őt a családjától, hanem a családja bővülne egy új taggal. Ezek az értelmetlen dilemmák is azt erősítik, hogy a személyes vágyak és tervek puszta önzőségek és szükségszerűen szembeütköznek a család, a közösség érdekeivel – holott ez egyáltalán nem törvényszerű.
• Klarissza a rózsadombi újgazdag feleség (Incze Ildikó), aki Juliék szalonjába jár szépülni. Értelmes megnyilvánulása nincs, csak arról beszél, hogy a férje már megint mennyi pénzt nyert egy üzleten, meg hogy milyen menő partit adott éppen. Rajta keresztül erősíti meg a sorozat azt a tételt, hogy csak a szegények lehetnek tisztességesek, a gazdagok sekélyes, önző gyökerek, akik semmi értéket nem képviselnek. Ugyan ki akarna olyan lenni, mint ők? Szegénynek lenni tisztességes és erkölcsileg magasabb rendű, mint tehetősnek lenni. (Egyébként hasonló elv alapján mossák a nézők agyát a valóságshow-k is. Minél ostobább gyökerek mutogatják magukat a tévében, a néző annál elégedettebben dőlhet hátra: hú, lehet, hogy ezeknek több a pénzük, de én mennyivel különb vagyok náluk!)
• Vilma, a tornatanárnő (Gór Nagy Mária) egy hisztis hülye picsaként van ábrázolva. Ingyen használja az iskola tornatermét arra, hogy fizetős jógaórákat tartson benne. Tehát pénzéhes és tisztességtelen is.
• Aztán ott van Ádám orvos kollégája, aki Ádámmal ellentétben elfogadja a magánklinika ajánlatát – ki is derül, hogy mekkora gazember, hiszen ráhajt Ádám feleségére, Julira.
• Lenke nénit elhívja egy régen látott nyugdíjas barátnője kávézni (ha jól emlékszem, Kassai Ilona játszotta). Egy drága cukrászdában isznak meg egy haboskávét, ami máris kivívja Lenke néni rosszallását. Hát még, amikor kiderül, hogy a hölgy MINDEN csütörtökön elmegy haboskávét inni! SKANDALLUM! A végső kegyelemdöfést az adja meg, amikor a barátnő elmeséli, hogy már járt Münchenben, és Bécsbe jár vásárolni a “Mariahilferre”. Lenke néni szörnyülködve meséli mindezt Taki bácsinak, és megegyeznek abban, hogy hát biztos szép lehet minden héten haboskávét inni, meg sétálni a Mariahilferen, de nekik biza ez nem kéne, ők sokkal boldogabbak így, ahogy vannak.

Itt érdemes megjegyezni, hogy mennyire túlzó és inkonzisztens a sorozat még a saját világán belül is. Meginni egy habos kávét luxus. Kocsija csak a taxisnak van, annyira elérhetetlen luxus, de Etus, akinek gyakorlatilag nincs keresete, simán vesz a lányáéknak egy Trabantot, kifizeti a nyaralásukat stb. A nincstelen nyomdász és tanárnő házaspár a szülői segítséget büszkeségből visszautasítva is megoldják, hogy legyen saját lakásuk, de az erdőmérnök-légikisasszony/pincérnő házaspár számára ugyanez a léc totálisan megugorhatatlan. Az orvos és a kozmetikus lánya azért visz vajas-sajtos kenyeret tízóraira, mert nincs pénz szalámira… Hagyjuk már!

Ezenkívül a sorozatban rendszeresen felbukkannak igazi deviáns alakok, egydimenziós gonosztevők, akikkel a szereplők kénytelenek megküzdeni. Almát kirabolják. Julcsit megkörnyékezi egy cukrosbácsi. Az iskolánál felbukkan egy drogdíler. Jutka anyjához betörnek. Az erdőben fatolvajok és orvvadászok keserítik János életét. A presszótól, ahol Alma dolgozik, védelmi pénzt követel egy banda. Ezek mind a társadalom testétől idegen, külső fenyegetések, fel sem merül, hogy őket is ugyanez a társadalom termelte volna ki. Semmi közük a főszereplőkhöz, s egyedül az ártó szándékuk jellemzi őket. Szereplőink halmaza és az övék közt nincs átjárás, fel se merül, hogy egy gonosztevőben legyen valami jó, vagy hogy egy főszereplő valami rosszat tegyen. A világ tehát egyszerű és könnyen megismerhető. Ami rossz, az nem belőlünk származik, hanem kívülről jön, a mi közösségünk rendes és tisztességes.

A fentiek alapján tehát a következőképpen lehetne dióhéjban összegezni a Szomszédok propaganda üzeneteit:

1. Szegénység = tisztesség
2. Változás = romlás
3. Gonosz = idegen

És ezzel több, mint egy évtizedig mosták a nézők agyát. A Szomszédok mindent megtett, hogy konzerválja a “minden szar, de jóvanazúgy” hozzáállást, ami – véleményem szerint – a magyar társadalom egyik rákfenéje. Utána aztán elkezdődött egy egész másfajta agymosás a már említett Barátok közttel, de az már egy másik történet…

2020. február 23.