Spoilermentes
A Quirke egy háromrészes BBC minisorozat 2014-ből, amelyet John Banville, ír író, Benjamin Black álnéven írott krimiregényei alapján készítettek. Mindhárom epizód egy-egy regényt dolgoz fel, és ezek egyenként másfél órás, önálló filmek, csak a főszereplő családi viszonyai, szerelmi ügyei és alkoholproblémái jelentik az átívelő szálat.
A minisorozat főhőse, a címszereplő Quirke (Gabriel Byrne) egy halottkém az ötvenes évek Dublinjában, s mindhárom részben utánamegy egy-egy gyanús esetnek. A történésekbe a saját családja is rendre belekeveredik. Az első részben (Christine Falls) valakik el akarják tussolni egy fiatal nő halálát, aki leányanyaként, szülés közben halt meg. A második részben (The Silver Swan) csinos feleségek sötét titkai kerülnek napvilágra, nyugtatók, zsarolás miegymás. A harmadik részben (Elegy for April) egy szabados életet élő, eltűnt úrilány nyomába eredünk, aki talán már nem is él.
Maguk a bűnügyek nem túl csavarosak, senki nem fogja lerágni a körmét rajtuk. A sorozat inkább az atmoszférájával „húz be”, mint a cselekményével. Az ötvenes évek Dublinja csodálatos hátteréül szolgál a történeteknek, a végeredmény eszméletlenül hangulatos és “vintage”. A fényképezés gyönyörű, tele van emlékezetes képekkel, beállításokkal, legyen szó akár tengerpartról, égről, ködös dublini utcákról, vagy temetőkről. A szuper atmoszférához még sokat hozzáad a kiváló filmzene is.
Gabriel Byrne-t én rettentően szeretem, és hozzá alapból nagyon illik ez az ötvenes évekbeli milliő (ráadásul Dublin a szülővárosa). A Quirke-höz hasonlóan intelligens, vívódó, jó és rossz határmezsgyéjén mozgó figurák is nagyon fekszenek neki, és nem is okoz csalódást, színészileg teljesen meggyőző alakítást nyújt. Quirke sokkal inkább hasonlít a film noir-ok kétes magándetektívjeire, mint a modern krimisorozatok halottkémjeire. A családjával való problémás kapcsolata tulajdonképpen jobban jellemzi, mint a hivatása. Ő a tékozló fiú, a fekete bárány, akit mindenek ellenére is jobban szeret az apja (Michael Gambon), mint a testvérét, Malachyt (Nick Dunning – Boleyn apu a Tudorokból), utóbbi legnagyobb bosszúságára. A testvérek ráadásul nemcsak az apai figyelemért harcolnak, hanem Malachy feleségéért, Sarah-ért (Geraldine Somerville) is.
Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, az az, hogy Gabriel Byrne már 64 volt, amikor eljátszotta ezt a szerepet (az apját játszó Michael Gambon mindössze tíz évvel idősebb nála), és valljuk be, hogy már túlkoros volt hozzá. Ugyanez igaz Nick Dunningra is. A történet szerint ugyanis Malachy és Sarah lánya, a most kamaszkorból épp kilépő Phoebe (Aisling Franciosi) születésekor Quirke, Malachy és Sarah még szertelen ifjak voltak. Ezt azért elég nehéz elhinni, bármennyire is jó színészekről van szó. Ettől persze még nem lesz rossz a sorozat, de azért szemet szúrt.
Összességében a Quirke-öt egyszerűen csak jó nézni, egy igazán stílusos, vintage csemege, bőven megér háromszor másfél órát.
2020. március 22.
Koncertutazó / Concert traveler 