Sir David Attenborough-t senkinek sem kell bemutatni. A brit természettudós már az én gyerekkoromban is egy ikon volt, olvastam a könyveit (Az élő bolygó, Élet a Földön), néztem a dokumentumfilmjeit (szigorúan Végvári Tamás narrálásával). Azóta is aktívan dolgozik, forgatja természetfilmjeit, ám az utóbbi évtizedekben óhatatlanul is környezetvédelmi aktivistává kellett válnia. 2018-ban felszólalt az ENSZ klímacsúcsán, majd 2019-ben a davosi Világgazdasági Fórumon, figyelmeztetve a világ hatalmasságait a klímaváltozás következményeire. A 2019-es Glastonbury Fesztiválon rocksztárnak kijáró rajongással fogadta a tömeg, amikor a fesztivál műanyagmentessége kapcsán a színpadra lépett. Sir David tudja, mit beszél, és ha létezik még egyáltalán hiteles híresség a bolygón, akkor az ő.

Új dokumentumfilmje, az Egy élet a bolygónkon a missziójának legújabb állomása, amelyhez okosan felépített online marketing társult. Instagramra való regisztrálásával Sir David Guinness-rekordot állított fel (mindössze négy óra alatt tett szert egymillió követőre). Dokumentumfilmjének reklámszpotjaiban pedig celebek tesznek fel kérdéseket, amelyekre válaszol. A kérdező hírességek sokszínűségén (Vilmos herceg gyermekei, David Beckham, Judi Dench, Billie Eilish, Maisie Williams) is látszik az igyekezet, hogy minél szélesebb és fiatalabb közönséggel akarják megismertetni üzenetét.

Maga a dokumentumfilm valójában nem is dokumentumfilm. Sir David a film során többször is tanúságtételnek nevezi. Saját életére reflektál benne, és arra fűzi fel mondanivalóját, hogy élete eddigi 93 éve során mit tapasztalt, hogyan változott, pusztult a Föld élővilága az emberi beavatkozás következtében. Ütősen indítja a monológját: a film kezdő képsoraiban Csernobilban járunk. Sir David elmondja: épp most zajlik egy tömeges kihalási esemény az orrunk előtt, a Föld története során immár a hatodik. Reflektál a gyerekkorára, majd végigveszi életének szakaszait, hogy az adott korszakokban mekkora volt a Föld népessége, a széndioxid-kibocsátás, valamint az érintetlen természet mérete, és azt, hogy ezek a mutatók hogy állnak napjainkban (spoiler: siralmasan). Olyan adatokkal sokkol, hogy pl. a Földön jelenleg élő emlősállatok összsúlyát majdnem teljes egészében az emberek és az ember által tartott haszonállatok teszik ki, mindössze 4% a maradék, „az egerektől a bálnákig”. A bolygó madárállományának 70%-a haszonállatként van tartva. Évente 15 milliárd fát vágunk ki. Tevékenységünk következtében több, mint 80%-kal csökkent az édesvízi populáció mérete. Az átlagos globális hőmérséklet 1 Celsius fokkal magasabb, mint Sir David születésekor. Az Északi-sark jéggel borított területe 40%-kal csökkent az elmúlt 40 évben. Magunkévá tettük a bolygót, átalakítottuk, eltaposva a többi élőlényt. Az emberi beavatkozás következményeinek taglalását követően Sir David rátér a jövőképünkre, ami semmi jót nem tartogat. A globális felmelegedés, a termőtalajok kimerülése, a rovarok eltűnése, a kiszámíthatatlan időjárás következtében katasztrofálissá váló lakhatási körülmények hatására 2100-ra emberek milliárdjai válnak hajléktalanná. Akkor már nem lesz visszaút.

Sir David azonban nem a sötét jövőképpel fejezi be mondandóját. Filmje utolsó harmadában felvázolja, milyen stratégiákkal, megoldásokkal lehet megállítani saját élőhelyünk és a természet pusztítását. Egy végső figyelmeztetésként az utolsó snittekben pedig visszatérünk Csernobilba. Sir David narratívájában Csernobil szimbolikus jelentőséggel bír: az emberi hiba lakhatatlanná tette az emberek számára, ám az ottani életet nem szüntette meg végleg. Az elhagyott várost lassan visszafoglalja a természet, a panelházakat benövi a növényzet és az állatok is visszamerészkednek. Hosszú távra tekintve ugyanígy fogja az élet visszakövetelni a bolygót, miután az emberiség kipusztította önmagát.

Az Egy élet a bolygónkon egy rendkívül fontos film, amit mindenkinek látnia kell. A tényeket tekintve valószínűleg semmi újat nem mond, sokan, sokhelyütt beszéltek már erről a témáról. De szerintem itt nem is ez volt a cél. Sir David összefoglalja a lényeget, és kikiáltja a világba, hogy mindenki hallja. Előadása közérthető, hatásos, megrázó, megható. Nekem a következők miatt tetszett különösen:

1. Egy hiteles és tiszteletre méltó ember beszél, akiről tudod, hogy mindezeket tényleg látta és átélte. Végigtekint az életén, hogy lám, fiatalkorában még azt hitte, az érintetlen vadonba látogat, és csak évtizedekkel később jött rá, hogy már akkor se volt érintetlen az a vadon. Azóta meg kb. semmi nem maradt belőle. Sir David személyes története a néző számára egy ablak a Föld történetére. Ettől lesz olyan magával ragadó az előadása.

2. A “basszameg!” faktort pont az adja, hogy ez a rengeteg, és egyre gyorsuló változás, amit a film bemutat – a népesség megtöbbszöröződése, a biodiverzitás pusztulása, stb. –  EGYETLEN EMBERÉLET ALATT történt meg. Ez rúgja igazán gyomorba a nézőt, mert elérhető közelségbe hozza a kihalásunkat, hiszen ha egyetlen ember az élete alatt mindennek a tanúja volt, akkor nincs már olyan messze az a hatodik tömeges kihalási esemény. Ez egy kiváló koncepció volt.

3. Azt bizonyára mondanom sem kell, hogy gyönyörűek a természetfilmes bejátszások, a játékidő alatt megfordulunk a sarkvidéken, a szavannán, az őserdőben és az óceánban is.

4. Sir David igazi ereje abban rejlik, hogy a film nem a katasztrófa feltérképezésével és egy biblikus világvége-próféciával zárul, hanem megoldási javaslatokkal. Konkrét stratégiákat kínál a túléléshez: népességcsökkentés, haszonállat-tartás helyett növényi étrend, kevesebb föld megművelésével több élelem termelése, erdőirtás leállítása, megújuló energiaforrások használata. Mindezekre működő lokális példákat hoz, amelyeket globálisan kéne alkalmazni. Sir David mindent megtett, hogy felnyissa az emberek szemét, és ne pusztán elborzasszon, hanem higgadt és értelmes diskurzust, érdemi cselekvést kínáljon. Ez a film egy igazán szép és fontos mérföldköve kivételes életútjának.

Más kérdés, hogy ismerve az emberi természetet és a világ vezető elitjét, alighanem mindez veszett fejsze nyele. De Sir David legalább megpróbálta. A maga szintjén, a rendelkezésére álló eszközökkel élve megcselekedte, amit tudott, és ez a legtöbb, amit az egyes ember megtehet.

2020. október 08.