Spoileres kibeszélő
A három fázist alkotó 23 Marvel-filmet együttesen szokás “Végtelen sagának” nevezni, mert a történetek hátterében végig ott mozgolódik Thanos, az Őrült Titán, aki össze akarja gyűjteni az úgynevezett Végtelen Köveket. A Végtelen Kövek varázserejű és óriási hatalommal bíró kövek, amelyek egyidősek az univerzummal, és aki mindet megszerzi, az végtelen hatalomra tesz szert és olcsóbban megvásárolhatja a plüssállatokat a Pennyben.
Hat végtelen kő van: a Tér, az Elme, a Valóság, a Hatalom, az Idő és a Lélek Köve. Ezek rendszeresen fel-felbukkannak a filmekben, ezért érdemes rájuk odafigyelni. Minden cselekményszál a Végtelen háború & Végjáték duplafilmhez vezet, amely a Végtelen saga és az eredeti hat Bosszúállónk történetének nagy, epikus fináléja, amelyben végre a háttérből színre lép Thanos, hogy megvalósítsa mestertervét: az összegyűjtött Végtelen Kövekkel ki akarja törölni a létezésből az univerzum élőlényeinek a felét. (Hogy ezt miért és hogyan, arról majd később.)
A saga univerzumépítő jellegéből fakadóan a nagy finálé, a Végtelen háború és a Végjáték önmagában, az előzmények ismerete nélkül teljesen értelmezhetetlen. Az egyes filmek vizsgálatánál is érdemes kitérni arra, hogy az adott film mit tesz hozzá a nagy egészhez. Egy kicsit mindegyik hozzáad valamit a Végtelen sagához, de vannak ebből a szempontból kiemelten fontos filmek.
A Végtelen háború egy kevés híján tökéletes film, a Végjáték nem az, sőt, az igazából nem is rendes film, hanem a szálak módszeres elvarrása három órán keresztül, annak viszont parádés. Egy szó mint száz: nem cseszték el!!! Sikerült végigvinni a sagát, kisebb-nagyobb hibákkal persze, de véghezvitték a nagy vállalkozást. Rettentően boldog vagyok, hogy bár elég összevissza kezdtem nézni ezeket a filmeket, de a saga végére a részese lehettem a mozivarázslatnak, és a Végtelen háborút és a Végjátékot moziban láthattam.
Érdemes még kitérni az egyes Marvel-filmek tárgyalásánál a főgonoszokra, mert az egyik állandó kritika, ami ezeket a filmeket éri az az, hogy csak elvétve képesek felmutatni egy épkézláb antagonistát.
A Marvel-filmek a következő sorrendben jelentek meg:
ELSŐ FÁZIS
A vasember (Iron Man, 2008)
Tony Stark (Robert Downey Jr.), a milliárdos playboy, üzletember és feltaláló szembesül azzal, miféle emberek adják-veszik az általa gyártott fegyvereket, amikor fogságba esik Afganisztánban. (Jó reggelt kívánok, mégis mit gondoltál, Tony?!) A fogságban kovácsolja magának első páncélját, aminek segítségével megszökik, és leszámol üzlettársával (Jeff Bridges), aki átverte. Tony a film végére Vasemberré válik, már birtokolja a megfelelő technológiát ahhoz, hogy szuperhősködjön, de emberileg még hosszú út áll előtte…
A vasember egy korrekt akciófilm, a Marvel-moziuniverzum alapköve. Szépen bemutatja Tonyt, aki a legtöbb képernyőidővel rendelkező, legfontosabb karakter a sagában. Robert Downey Jr. maga Tony Stark. Színész és karakter oly tökéletes egymásra találását láthatjuk, ami filmtörténeti távlatokat tekintve is ikonikus. Jeff Bridges antagonistája ellenben nem valami emlékezetes, a pénz, a nyerészkedés motiválja, túl sokat nem tesz hozzá a nagy egészhez.
A hihetetlen Hulk (The Incredible Hulk, 2008)
Dr. Bruce Banner (Edward Norton) a hadsereg elől bujkálva próbálja megtalálni az ellenszert arra az apró problémájára, hogy ha feldühödik, egy óriási zöld szörnnyé, a Hulkká változik, akit nem állíthat meg senki. Vagy a megszállott zsoldosnak, Emil Blonskynak (Tim Roth) mégis sikerülni fog?
Atyaég, ez nagyon rossz volt! Az egész koncepció borzasztóan rossz. A hihetetlen Hulk nem szokványos eredetfilm, mert in medias res belecsöppenünk abba, ahogy Bruce Banner menekül. Hogy miért, honnan, kik elől, azt a főcím alatti montázsból kell összeraknunk. Félóráig nézzük a nyűglődését, mire megtudjuk egyáltalán a nevét. Így nem izgalmas ez a kezdés, hanem érdektelen és kapkodó, s ez a helyzet a későbbiekben sem javul.
Lehet, hogy ennek az a magyarázata, hogy a filmből kb. 70 percnyi jelenet ki van vágva.
A filmben semmi nincs meg a Marvel erényeiből, persze ez nem csoda, mert ez csak félig-meddig tekinthető MCU produkciónak. Nem vicces, nem stílusos, cserébe nem ad se drámát, se egy érdemi történetet.
A karakterek Marvel mércével mérve is papírvékonyak. Bruce semmilyen, szürke, és a Hulk is gagyin néz ki. Későbbi inkarnációja Mark Ruffalóval és az ő CGI Hulkjával Shakespeare-i magasságokat képvisel ehhez a filmhez képest. Jellemző, hogy a többi filmnél említem, hogy Bruce Banner nekem egy Dr. Jekyll/Mr. Hyde parafrázis, hát e film alapján ez eszembe se jutott volna. Itt egyértelműen King Kong lenne, amihez hasonlítanám. Mark Ruffalo sokkal szofisztikáltabb, sokkal emberibb, sokkal szimpatikusabb karaktert hoz. Neki elhiszem, hogy tudós, Nortonnak nem. Nem mondom, hogy erről kizárólag Edward Norton tehet, a későbbi koncepció egyszerűen csak jobban működött.
Betty Ross (Liv Tyler) haszontalan damsel in distress. (Ejnye Bruce, akkor most lecserélted őt Natashára vagy mi van?). Ross tábornok (William Hurt) sablonos, de azért kellően geci, nem csoda, hogy később a külügyminiszterségig viszi, és megszopatja Steve-éket. Sokkal inkább ő a főgonosz, mint Emil Blonsky (Tim Roth), akiről homályosan mindössze annyit tudunk meg, hogy emberfeletti erőt akar, mert már kezd kiöregedni a harctérről. Ja, és lelő egy kutyát a film elején, hogy rögtön lássuk, mekkora szemétláda. Hát, Tim Roth ennél kicsit árnyaltabb karakterrel is megbirkózott volna.
Számomra ez a film semmit nem adott hozzá Bruce karakteréhez, harmatgyenge eresztés volt. Lehet, hogy ha visszatennék a kivágott 70 percet, sokkal jobban működne.
Vasember 2. (Iron Man 2., 2010)
Miután Tony Stark a világ elé tárta, hogy ő Vasember, mindenki a technológiájára pályázik, a hadseregtől a konkurens fegyvergyárosig, Justin Hammerig (Sam Rockwell). Mindeközben az orosz Ivan Vanko alias Whiplash (Mickey Rourke) bosszúhadjáratra indul Tony ellen.
Sajnos ez a film egy teljesen érdektelen közhelyparádé. A történet szintjén semmi többet nem ad, mint amit az előbb két mondatban összefoglaltam. Ja, bocs, láthatunk olyan csodás jeleneteket, mint amikor Tony részegen belehugyozik a páncéljába, vagy amikor feltalál egy új kémiai elemet. Köszönjük. A lapos, faék egyszerűségű sztorit a szereplők sem dobják fel. Tony inkább irritáló, mint szórakoztató, szívesebben néztem a haverját, Rhodey-t (Don Cheadle), mint őt. Whiplash egy rossz vicc, pedig Mickey Rourke szórakoztató lenne, ha több teret kapna, és a karaktere nem egy nyolcvanas évekbeli Steven Seagal-film gonosztevőjének szintjén mozogna. Justin Hammer figurája egy kevésbé tehetséges Tony Stark, ami koncepciónak tök jó, de nem lett több üres sablonnál. Korunk egyik legjobb karakterszínészének, Sam Rockwellnek az elpazarlása meg egyenesen bűncselekmény. Scarlett Johansson itt lép először színre a SHIELD ügynökeként. Dögös, ám üres biodíszlet, a jelenléte tök felesleges. De mit is beszélek, dehogyis felesleges, így legalább eyecandy van a filmben, ha már semmi más nincs!
Összességében a Vasember 2 egy feledhető, kihagyható darab, szerintem a leggyengébb Marvel-film A hihetetlen Hulk mellett.
Thor (Thor, 2011)
Az első Marvel-filmem volt, és kb. hat éve láttam, túl sok mindent nem tudok már felidézni róla. Thor (Chris Hemsworth), az ázgardi villámisten önteltsége miatt méltatlanná válik a pörölyére, a Mjölnirre, és száműzik a Földre, ahol alázatot kell tanulnia, és egy kevéssé érdekes szerelmi szálba gabalyodik az asztrofizikus Jane Fosterrel (Natalie Portman).
A Thort Kenneth Branagh rendezte, és ez már önmagában pozicionálja a filmet, mert persze Branagh egy intergalaktikus Shakespeare-drámát csinált belőle, ami tekintve, hogy a Marvel-moziuniverzum egyik sava-borsa a műfaji sokszínűség, szerintem egyáltalán nem baj. Nagyobb baj a sótlan címszereplő. Szegény Thor sokáig csak a jóképű, izmos, öntelt csávó a sagában, aki a bicepszén kívül nem sok mindent tud felmutatni. Egészen a Thor 3-ig és a Végtelen háborúig kellett várnia, hogy kibontakozhasson.
A film nagy erőssége az antagonistája, Loki (Tom Hiddleston). Loki a csínytevés istene, Thor (fogadott) testvére, egy igazi kis sunyi geci, egyúttal a női rajongók jelentős hányadának nedves álma. Sokáig ő a legemlékezetesebb a Marvel-antagonisták sorában, és az alkotók jó érzékkel döntöttek úgy, hogy ő legyen az első össznépi Bosszúállók-film főgonosza is. Branagh királydrámájának köszönhetően a karakter sokkal megérthetőbb és árnyaltabb figura, mint egy átlag sablongonosz. És természetesen dicsérjük meg Tom Hiddlestont is, aki nagyon érzi a szerepet és boldogan lubickol benne a rajongók legnagyobb örömére.
A Thor nem tartozik a legjobb vagy legemlékezetesebb Marvel-filmek közé. Mégis fontos film, részben Loki miatt, részben pedig azért, mert megnyitja a sagát az űrbe, a földönkívüli világok felé, és behozza a természetfölöttit.
Amerika kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger, 2011)
Steve Rogers alias Amerika kapitány (Chris Evans) eredetfilmje. Kehes, vézna brooklyni kölyökként találkozunk vele, aki mindenáron szeretne bevonulni és harcolni a nácik ellen – ugyanis épp a II. világháborúban vagyunk –, azonban mindig elutasítják a gyenge egészsége miatt. Aztán felfigyel rá egy Németországból menekült orvos (Stanley Tucci), és beválogatja egy titkos kísérletbe, amelynek az a lényege, hogy egy szérummal szuperkatonát csinálnak belőle. Steve beteljesíti sorsát: instant szuperhős lesz, felveszi a harcot a nácik titkos tudományos különítményével, a Hydrával, majd feláldozza magát. Azonban nem hal meg, csak jégbe fagy, ahonnan a jelenben olvasztják ki, így Amerika kapitány most is köztünk jár…
Ez egy régimódi, naiv háborús kalandfilm, amely felépít egy régimódi, naiv szuperhőst. Teszi mindezt nagyon szerethetően és szórakoztatóan, bár ez a csillagos-sávos lobogós patriotizmus biztos sok nézőnek megfekszi a gyomrát. Steve karakterívének későbbi állomásai tudatában azonban pontosan tisztában vagyunk vele, hogy ez az idealizmus mindössze a kiinduló állapot, Steve nem fog ebben megragadni, és filmről filmre egyre komplexebb karakterré fog válni.
A film főgonosza a Vörös Koponya (Hugo Weaving), a megszállott náci tiszt. Nem túl összetett figura, de egyrészt okosan használták fel az ő alakjához a történelemből ismert érdekességeket (nevezetesen, hogy sok magas rangú náci hitt az ezotériában), másrészt a maga egyszerűségében ügyesen megidézi a klasszikus kalandfilmek gonosznácijait, elég csak az Indiana Jones-filmekre gondolnunk. A Vörös Koponya természetfeletti erőre kíván szert tenni, ezért kutatja a Tesseractot, a varázserejű, mitikus, űrbéli kockát, ami valójában egy Végtelen Kő, a Tér Köve. Talán annyi negatívumot tudok felhozni, hogy Amerika Kapitány és a Vörös Koponya a film játékideje alatt túl ritkán kerül szemtől-szembe egymással.
A saga szempontjából fontos film az Amerika kapitány: Az első Bosszúálló, hiszen Tony Stark mellett Steve Rogers a második legfontosabb szereplő, érdemes megnézni, honnan származik, illetve természetesen nagyon fontos a Tesseract. Ezenkívül láthatjuk a titkos hírszerző és terrorelhárító szervezet, a SHIELD alakulásának kezdeteit. Steve negyvenes évekbeli szerelme, Peggy Carter (Hayley Atwell) is a SHIELD ügynöke. Napjainkban Nick Fury (Samuel L. Jackson) vezeti a szervezetet, és állandó szereplője a sagának.
Bosszúállók (Avengers, 2012)
Az egyes karakterek eredetfilmjeit követően elérkezett az idő, hogy hőseink találkozzanak a vásznon, egy nagy, közös kaland erejéig. Főleg azért sajnálom, hogy nem merültem bele az MCU-ba kezdettől fogva, mert azért erre a filmre várni izgatottan, szorítani, hogy ne csesszék el, és elélvezni, amikor a külön-külön megismert szuperhősök először találkoznak… hát az nagyon euforikus lehetett, kb. mint amikor körömrágva vártuk, hogy kijöjjön az új Harry Potter-kötet.
Hőseinket Nick Fury (Samuel L. Jackson), a SHIELD igazgatója verbuválja össze. A döcögős indulás, kakaskodás, farokméregetés, beszóláscunami után végül egy csapatként veszik fel a harcot Lokival, aki ezúttal egy űrbéli sereggel támadja meg New Yorkot.
A Bosszúállók első össznépi kalandja egy igazi, vérbeli popcornfilm, nagyon szórakoztató és persze látványos. Nekem leginkább a csoportdinamika tetszik benne, a szereplők kémiája és humora. Bírom, hogy a Marvelnek van öniróniája. Pl. amikor Thor és Tony Stark először találkozik, Thor azt mondja: “Fogalmad sincs, mivel állsz szemben!” Erre Tony: “A Shakespeare-összessel? Jó anyád tudja, hogy ruháit viseled?” Mert hát Thor tényleg a Shakespeare-összesből jött…
Összeáll tehát az eredeti, hatfős Bosszúállók csapat. Négyen közülük (Tony Stark, Steve Rogers, Bruce Banner és Thor) már kaptak eredetfilmet, ismerjük a történetüket. És nemcsak a Marvel-filmekből ismerősek, hiszen mindegyik figura ott gyökerezik a popkulturális emlékezetünkben. Tony Stark (Batmanhez hasonlóan) Zorro modern kivitelezésben: a kettős életet élő gazdag playboy, aki inkognitóban harcol a bűn ellen – azzal a különbséggel, hogy Tony olyan kibaszottul egoista, hogy egy másodpercig se titkolja, hogy ő Vasember. Steve Rogers a lovagi eszmény megtestesítője. Bruce Banner/Hulk a Dr. Jekyll/Mr. Hyde-történet modern parafrázisa. Thor pedig… nos ő nem egyszerűen archetipikus szereplő, hanem maga AZ archetípus: a hübriszt elkövető antik hős. (A királydrámás vonal miatt engem Thor mindig jobban emlékeztetett a görög drámák hőseire, mint a vikingekre.) Ők kiegészülnek a SHIELD két ügynökével, Natasha Romanovval (Scarlett Johansson) és Clint Bartonnal (Jeremy Renner).
Natasha a Vasember 2-ben jelent meg először, Clint pedig cameózott a Thorban. Natasha a jó útra tért “rossz nő” archetípusa, aki halált hoz a férfiakra. Ha visszafelé megyünk az időben, megtalálhatjuk elődeit a film noirokban (femme fatale), ha még visszább megyünk, akkor minden ország mondavilágának vizeiben (szirén, lorelei, ruszalka). Natasháról kiderül, hogy rovott múltját szeretné jóvátenni, és azt is megtudjuk, hogy Clint térítette át a jó oldalra – ráadásul ahelyett, hogy megölte volna –, ezért ők kötődnek egymáshoz. Clint a játékidő nagy részében Loki irányítása alatt áll és nem önmaga. Natasha és Clint egyelőre ebben a filmben ki is merül ennyiben. A későbbiekben is másodlagos szereplők maradnak. Natashát jóval többször szerepeltetik a sagában, mint Clintet, ami javarészt annak köszönhető, hogy kell a filmekbe egy bögyös-faros csaj, nagyon szűk cicaruhában.
(Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy a világba kiáltsam régi fájdalmamat: Jeremy Renner sokkal keményebb csávó annál, hogy Stohl András legyen az állandó magyar hangja. Epres Attila vagy Anger Zsolt kéne neki. Csondor Kata pedig nagyon bájos hang, de Natasha minden, csak nem bájos, hozzá a legszexisebb magyar női hang, Pikali Gerda illene.)
Loki ismét remek antagonista (szerintem azért egy pöttyet túl van hájpolva). Kellően aljas és over the top, viszont gyengíti, hogy a háttérből valójában Thanos mozgatja és simán be is csicskítja.
Természetesen a Bosszúállók nagyon fontos film a saga szempontjából. Látjuk összeállni a nagy csapatot, látjuk Thanost a háttérben szart kavarni, és két Végtelen Kővel is találkozunk. Loki lenyúlja a SHIELD-től a Tesseractot, hogy azzal nyisson portált a Föld felett a serege számára. A másik Végtelen Kő, az Elme Köve pedig Loki jogarában van, és ennek segítségével tudja Loki befolyásolni az emberek elméjét.
A nagy Marvel-kibeszélő, 3. rész: Vasember 3., Thor 2., Amerika kapitány 2., A galaxis őrzői
Koncertutazó / Concert traveler 