Szar ügy, ha Christopher Nolan a sógorod, mert minden kritikus a fejedre olvassa, hogy rosszabb filmet csináltál, mint ő. Lisa Joy, a Westworld alkotója pontosan így járt. Filmje, az Új múlt minden idők egyik legrosszabb nyitó hétvégéjét produkálva csúnyán elhasalt, a büdzséjét sem tudja behozni. Tényleg ennyire rossz az Új múlt? Tény, hogy azzal a filmmel, ahol a maszkulinitás élő szobra, Hugh Jackman nem elég tökös, valóban kell lennie valami gebasznak. Ennek ellenére az Új múlt képes felmutatni olyan erényeket, amelyeknek köszönhetően úgy jöttem ki a moziból, hogy hmm, nekem ez tetszett. Szóval felejtsük el a buktát, de legfőképpen felejtsük el Christopher Nolant, és koncentráljunk magára a filmre!

A nem túl távoli jövőben járunk. A klímakatasztrófa következményeképp Amerika nagyvárosai víz alá kerültek, az áradást polgárháború követte, és olyan nagy a nappali forróság, hogy az emberek éjszakai életre rendezkedtek be. Az elárasztott Miamiban él a veterán Nick Bannister (Hugh Jackman), aki társával, Wattsszal (Thandie Newton) különleges szolgáltatást kínál: egy gép segítségével ügyfeleik újraélhetik az emlékeiket. Ebben a posztapokaliptikus világban az emberek tíz körömmel ragaszkodnak a tovatűnt múlt emlékeihez, így szépen megy az üzlet. Egy napon azonban megjelenik a Nő, Mae (Rebecca Ferguson), majd rövid románc után nyoma vész. Nick pedig kész elmenni a végsőkig, hogy kiderítse, hova tűnt a szerelme. A nyomozás közben azonban kiderül, hogy Mae nem az, akinek mondta magát.

Az Új múlt a műfaját tekintve sci-fi noir, amely manapság olyan ritka a mozikban, mint a fehér holló. A film által felvázolt posztapokaliptikus világ tele van jó ötletekkel, fantasztikusan néz ki, és remekül megágyaz a noirokra jellemző komor, nihilista atmoszférának. A történetvezetés és a karakterek egy az egyben megidézik a negyvenes évek film noirjait. A femme fatale után nyomozó, a törvényesség és az alvilág határmezsgyéjén mozgó, kiégett magándetektív figuráját sokszor láthattuk már, de mégis jó modern köntösben találkozni ezekkel a régi filmes archetípusokkal. A film párhuzamot von a szerelméért az alvilág bugyraiba merülő Nick és a mondabeli Orpheusz között, előrevetítve a végkifejletet. A sci-fi környezet és a noir elemek olyan szemet gyönyörködtető egységet hoznak létre, hogy én most azonnal megnéznék egy ebben a világban játszódó spin-off sorozatot.

A nagyszerű ötletei és a ritkán látható, ezért alapból figyelemre méltó műfaja ellenére az Új múlt azonban tényleg több fronton is félremegy. A remek sci-fi alapanyag kiaknázatlan háttér marad csupán a melankolikus szerelmi szál mögött. Ezért gondolom, hogy jó sorozatot lehetne belőle csinálni, ott ki lehetne fejteni egy csomó mindent, ami a filmben csak említés szintjén volt jelen. Például, hogy a rendőrség a gépet a gyanúsítottak kihallgatására használja, vagy, hogy hogyan is zajlott az a polgárháború az áradás után. Ezekkel tehát nem foglalkozik a film, ahogy azzal sem, hogy bármilyen szinten újítást hozzon a műfajba. Sem a történet, sem a karakterek terén nem tesz hozzá semmit ahhoz, amit eddig film noirként ismertünk. Lisa Joy maga írta a forgatókönyvet, és talán itt követte el a legnagyobb hibát. Az Új múlt leggyengébb pontja ugyanis egyértelműen a fárasztó, közhelyes szövege. A főhősünk, Nick narrálja az eseményeket, a melankólia átcsap melodrámába, és a sok pátoszos, Oravecz-Coelho-nagydíjas mondat hamar megfekszi a néző gyomrát. Egy jobb szövegkönyvvel ez egy kultfilm lehetett volna.

Rebecca Ferguson meggyőző femme fatale, újat nem mutat, de elhiszem neki, hogy olyan nő, akiért a férfiak ölik egymást. Hugh Jackman meglepően jellegtelen a főszerepben. Nick figurája tényleg nem több egy skiccnél, túl sok karakterrel nem rendelkezik. Ráadásul a folyamatos rinyálása és közhely-puffogtatása nem illett össze nekem azzal, hogy ő elvileg egy kiábrándult veterán, aki megszállottan keresi a nőt, aki az egyetlen jó dolog volt az életében. Noir hősnek nem elég tökös. Szerencsére ott van mellette Watts, Thandie Newton figurája, aki nálam egyértelműen ellopta a show-t. Watts Nick jó szelleme, egyetlen barátja, aki hol seggbe rúgja, hol megmenti, mikor mit kíván a helyzet. Na, ő aztán tökös, és Thandie Newton alakításában megvan az a spiritusz, ami Hugh Jackmanéből hiányzik. Vele kérném szépen azt a spin-off sorozatot!

Sajnálom, hogy az Új múlt nem sikerült jobban, mert az ilyen, eredeti ötletből készült szerzői filmeket, pláne egy ennyire ritkán látott műfajban nagyon meg kéne becsülni. Megvannak a hibái, ezt nem lehet tagadni, de képes nagyon emberi pillanatokat megmutatni, jól ábrázolja a pusztuló jövőben élő emberek reményvesztettségét, a múlthoz, az illúziókhoz való ragaszkodását. Hangulatilag egyébként nekem a negyvenes évekbeli noirokon kívül még a Különvéleményt juttatta eszembe, és a hibáival együtt is tudtam szeretni. Akit elkap ez a hangulat, és bele tud feledkezni az Új múlt világába, egy jó filmélménnyel lehet gazdagabb.

2021. szeptember 18.

Feldolgozás…
Sikeres feliratkozás