Spoilermentes kibeszélő
Túl sok jót nem hallottam erről a filmről, de a földönkívüli invázió & időutazás & Chris Pratt kombó nekem bőven megért 130 percet, és utólag sem bánom, hogy megnéztem.
A közeli jövőben, 2022-ben megnyílik az ég, és megjelenik egy katonai osztag. Közlik a megdöbbent emberekkel, hogy 2051-ből utaztak vissza az időben, méghozzá azért, hogy katonákat toborozzanak. A jövőben ugyanis az emberiség egy földönkívüli fajjal küzd, és igencsak vesztésre áll, már majdnem ki is pusztítottak minket, ezért az utolsó esély, ha a múltból toboroznak utánpótlást. Erre a küldetésre sorozzák be Dan Forestert (Chris Pratt), aki jelenleg középiskolai biológiatanárként és kertvárosi apukaként tengeti mindennapjait, ám korábban zöldsapkás volt Irakban. Dannek 2051-ben azonban nemcsak az alienekkel kell szembenéznie, hanem saját családjának sötét jövőképével is.
A film írója, Zach Dean nem sokat vacakolt: fogta az inváziós/időutazós/military sci-fik és akciófilmek jól bejáratott sablonjait, és összeollózott belőlük egy új filmet, a végére még egy kis horror is jutott. Terminátor, Csillagközi invázió, Alien-filmek, A függetlenség napja – van itt minden, mint a búcsúban. (A függetlenség napjára egy kiszólással konkrétan utalnak is a filmben.) A holnap háborúja mindegyikből nyúl ezt-azt, de mindennek csak a felszínét kapargatja. Véletlenül se foglalkozik a történet legérdekesebb mozzanataival: a jelenkor pánikreakcióival, a jövőnk tudatában értelmetlenné váló jelenünk elviselhetetlen mivoltával. Feszültség, lazaság, humor és stílus terén sem ér fel az elődeihez ez a film, újdonsággal nemigen szolgál, mégsem tudok rá haragudni. A szokásos filmes sablonokat ügyesen építi egymásba, nem irritáló, a története egész jól összeáll (csak az elvárásaink ne legyenek túl magasak). Sótlan, de mindvégig szórakoztató és látványos popcornmozi.
Leginkább a szerethető karakterek hiánya fáj. Dan Forester tizenkettő egy tucat amerikai hős, aki a családjáért küzdve mintegy mellékesen megmenti a világot. Harcostársai szintén feledhetőek, és a film hiába próbál poénkodni, csak elvétve sikerül neki. „Szerintem nyissuk ki ezt a szart, és lőjünk szét odabent mindent!” – mondja Dan. Fuck yeah, erről van szó, henteljünk lazán, mint a tengerészgyalogosok A bolygó neve: Halálban! Több öniróniával, szatirikusabb humorral A holnap háborúja sokkal erősebb darab lehetne. A földönkívüliek ábrázolása viszont jól sikerült: a dögök kellően rusnyák és ijesztőek, a felvezetésük is remekül működik. A film látványvilága egyébként is teljesen rendben van, a posztapokaliptikus 2051. és az akciók is. Szívesen megnéztem volna moziban.
Innen üzenem Hollywoodnak: attól, hogy kardigánt adnak Chris Prattre, még nem fogjuk elhinni, hogy biológus. Szerencsére időben észbe kapnak, és a 14. percben már felsőtestet villant. Prattet én nagyon bírom, szerintem a Marvel-moziverzumban szenzációs volt, és a Jurassic World-filmekben is jól hozta a kalandor figurát. A holnap háborúja nem lesz a karrierjének csúcspontja, ahhoz túlságosan feledhető az összkép, az általa játszott karakterrel együtt. Dan Forester felépítettség terén a fasorban sincs egy Peter Quillhez képest. Azt viszont továbbra is fenntartom, hogy született kalandhős a csávó – a Végtelen háború óta tudjuk, ugyebár, hogy ő csak „csávó”, nem „férfi”.
A holnap háborújában nincs meg az a plusz, ami az általa koppintott műfaji klasszikusokban megvan. Nem lesz emlékezetes darab, de egyszeri fogyasztásra teljesen megfelel az említett zsánerek és/vagy Chris Pratt kedvelőinek.
2021. július 04.
Koncertutazó / Concert traveler 