Spoileres kibeszélő
A világjárványnak köszönhetően a Marvel Disney+ csatornára készülő tévésorozatai közül a WandaVízió került először bemutatásra a sokkal inkább „marvelesnek” tűnő A Sólyom és a Tél Katonája helyett. A kezdeti aggályok ellenére azonban a Marvel ambiciózus vadhajtása bebizonyította, hogy városbaszó akciózás nélkül is működik ez a mesevilág.
A WandaVízió egyértelműen a Marvel eddigi legmerészebb húzása. A nagyívű Végtelen-saga 2019-ben véget ért a filmvásznon, a történet mellékszereplői pedig most átköltöznek a tv képernyőjére. Jogos persze a kérdés, hogy tévés kalandjaiknak valóban van-e létjogosultsága, vagy nem lesznek többek a sokadik bőr lehúzásánál. Tud-e újat mutatni a WandaVízió? A válasz egyértelműen: igen. Ez a minisorozat tökéletesen demonstrálta, hogy a Marvel-moziverzum másodvonalbeli hőseinek sorsa is van olyan érdekes, hogy saját tévésorozatot kapjanak. Olyan igény ez, amelyet leginkább a fanfiction-ökhöz tudnék hasonlítani: elmerülhetünk az adott filmes univerzumban; újabb történeteket láthassunk, amelyek a már ismerős terepen játszódnak; hogy kibontakozhassanak a mellékkarakterek… Igen, a WandaVízió nagyon hasonló élményt adott nekem, mint a fanfictionök böngészése.
A Végtelen háborúban Wanda (Elizabeth Olsen) elporladt, közvetlenül azután, hogy meg kellett ölnie a szerelmét, Víziót (Paul Bettany) a nagyobb jóért, majd végig kellett néznie, hogy áldozata hiábavaló: Thanos visszatekerte az időt, és megölte Víziót az Elmekőért. A Végjátékban Wanda visszatért, egyenesen belecsöppent a végső nagy csatába, aztán a film végén ott állt egyedül, Víziót gyászolva, hiszen az android nem térhetett vissza, mert őt nem a csettintés pusztította el. Hát az lenne a csoda, ha mindezek után Wanda nem zakkant volna meg kissé! A WandaVízió pontosan ezen a vonalon folytatja Wanda történetét. A sorozat azzal indul, hogy Wanda egy ötvenes évekbeli sitcom (szituációs komédia) keretein belül éldegél boldogan férjével, Vízióval egy tipikus amerikai kertvárosban. Fekete-fehérben. Miafaaasz?! A sitcom mindennek a kulcsa. A WandaVízió epizódjai hűen követik a műfaj jellemzőit: a megszokott szereplők a megszokott, limitált helyszínen viccesen reagálnak bizonyos helyzetekre. Az alappoén természetesen a két főszereplő és a környezetük közti ordító ellentétből (egy boszorkány és egy android a kertvárosban) ered. A sorozat persze már az első résztől kezdve adagolja az apró utalásokat arra vonatkozóan, hogy itt valami tutira nincs rendben, ez nem lehet a valóság. De mi van a háttérben?
A sorozat remekbe szabott stílusgyakorlatok füzére. Az alapkoncepció szerint részenként lépegetünk előre a sitcomok történelmében, és közben Wanda és Vízió idillinek tűnő élete is halad előre, mindig az adott korszak keretei közt. Ikreik születnek, akik gyanúsan gyorsan növekednek, és mindvégig ott sündörög körülöttük a minden lében kanál szomszédasszony, Agnes (Kathryn Hahn). Az első epizód az 1950-es évekre hajaz, és olyan sitcomok szolgálnak alapjául, mint a Dick Van Dyke Show és az I Love Lucy. A második epizódban megérkezünk az 1960-as évekbe (Bewitched), a harmadik epizódban az 1970-es évekbe (The Brady Brunch, Mary Tyler Moore Show). Mivel a poénok mindig az adott korszaknak felelnek meg, mai szemmel nézve avíttasnak tűnnek, de itt nem is a nevettetés volt a cél, hanem a stílusbravúr és korhűség. A negyedik epizód behozza a külső szempontot, és kiderül, hogy miről is van szó tulajdonképpen: ezt a sitcomos álomvilágot Wanda hozta létre, ám a helyszín és a szereplők valódiak, csak éppen Wanda elmekontroll alatt tartja őket. Az ötödik epizódban tovább haladunk az 1980-90-es évekbe (Bír-lak, Családi kötelékek, Egyről a kettőre), a hatodikban a 2000-es évekbe (Már megint Malcolm), a hetedikben pedig megérkezünk a 2010-es évekbe (Modern család). Őrültségnek hangzik? Az is, de van benne rendszer. Az egyes epizódok teljes mértékben hozzák a megidézett régi sitcomok stílusát. Lenyűgöző az a munka, amit beletettek a korhű megjelenítésbe. A főcímek, zenék, díszletek, ruhák, frizurák, minden a helyén van. Agyfasz, de a jó értelemben.
De mire szolgál ez az egész? Hogy jön a sitcomok világa egy nagy erejű boszorkány gyászához? Úgy, hogy Wanda pontosan azért hozta létre ezt az állandóan változó, fiktív világot, hogy elmenekülhessen, és ne kelljen szembenéznie a gyászával és a magánnyal, ami a való világban jutott osztályrészéül. Wanda esendő, sajnálatraméltó, szeretnivaló és félelmetes egyszerre. Elképesztő, hogy milyen mélységekbe megy ez a sorozat a karakterábrázolást és az érzelmeket illetően! Az Ultron korában láthattuk először Wanda telepatikus és telekinetikus erejét, aztán a Végtelen háború és Végjáték megmutatta, hogy mekkora ereje van valójában, Thanost is majdnem legyakta egyedül. Most még tovább megyünk és megismerjük erejének igazi természetét. Ebben a sorozatban döbben rá ő maga is, mennyire erős – ne feledjük: képes az elméjével egy egész várost átalakítani és az uralma alatt tartani, sőt: életet teremteni. Wandát ez a sorozat nevezi először Skarlát Boszorkánynak, így tulajdonképpen ez az új eredettörténete. Bejár egy karakterutat, amelynek során el kell fogadnia a veszteségeit, beismerni, hogy amit csinál, az nem lehet megoldás, nem kínozhat többszáz embert csak azért, hogy ő egy hamis illúzióban boldog lehessen. Ámokfutása nem helyettesítheti az igazi gyászmunkát. Wanda végigjárja ezt az utat, és basszameg, közben a nézőnek rá kell jönnie, hogy ebben a történetben Wanda egy személyben a főhős és a főgonosz! Ilyet se sűrűn láttunk még a Marvelnél!
Az egész sorozat Wanda köré épül, az ő fájdalma, boldogsága mindennek a mozgatórugója. Vízió kicsit háttérbe szorul emiatt, pedig az ő öntudata, de már a puszta léte is van olyan érdekes, hogy önálló sorozatért kiált. Itt is az identitása kerül középpontba: rá kell jönnie, hogy egy illúzióban él, sőt: ő maga is csak egy illúzió. Aztán kiderül, hogy Vízió android testét begyűjtötte a SWORD nevű titkos szervezet, és fel is élesztik, de az a „Fehér Vízió” már nem ugyanaz, aki azelőtt volt. A két Vízió találkozása és eszmecseréje Thészeusz hajójáról a sorozat gondolati csúcspontja, egyszerűen hibátlan. Imádom!
Mivel Marvel-sorozatról van szó, mindenki várta, hogy mikor lép elő a háttérből A Főgonosz. Ám mivel egy minden szempontból rendhagyó sorozatról beszélünk, ahol igazából maga a főhős a legfőbb „gonosz”, a másik negatív figura sem lehet egy világuralomra törő sablongonosz. Agnes, a szomszédasszony nem véletlenül adja tanújelét többször is annak, hogy sokkal többet tud, mint amit elárul, és hogy ő nem áll Wanda kontrollja alatt. Kiderül, hogy ő valójában Agatha Harkness, egy nagy erejű, többszáz éves boszorkány Salemből. Nem az a terve, hogy ellopja Wanda erejét, és leigázza vele a Földet, ahogy azt egy átlag Marvel-gonosztól várnánk. Nem is egyértelműen gonosz. A kíváncsiság és a tudás megszerzésének vágya hajtja. Funkciója a történetben az, hogy szembesítse Wandát a gyászával (ez a 8. epizódban történik meg), és rákényszerítse, hogy végül helyesen cselekedjen és feloldja az illúziót, noha ezzel óriási fájdalmat okoz magának ismét. Agnes nagyszerű karakter, óriási potenciál van benne. Tény, hogy kezdhettek volna vele többet is a fináléban, de annak örülök, hogy talonban marad, garantáltan elő fogják még őt húzni – és simán benne van a pakliban, hogy nem Wanda ellenlábasa lesz, hanem a szövetségese, mentora. És még saját dala is van! (Agatha All Along)
Az illúzión kívüli világot a SWORD képviseli. Az ő egyik ügynökük Monica Rambeau (Teyonah Parris), aki azért érkezik a helyszínre, hogy felderítse az anomáliát, amit Wanda létrehozott. Monica mindvégig együtt érez Wandával és fegyverek helyett a meggyőzés erejével, empátiával akar hatni rá. Monicával még gyermekkorában találkoztunk a Marvel kapitányban. Mostanra felnőtt, és megtudjuk: ő is elporladt és visszatért. Az ő karakterén keresztül a sorozat bepillantást enged a „pittyenés” perceibe. A Végjátékban mi csak a hőseink szemszögéből láttuk az elporladtak visszatérését, ami abban a történetben a győzelmet és a reményt jelentette. A WandaVízió azonban megmutatja azt is, hogy ez az esemény a hétköznapi emberek szintjén őrületes pánikot, értetlenséget és káoszt jelentett. Képzeljük csak el, hogy a világ népességének meggyászolt, öt éve eltűnt fele egyik pillanatról a másikra megjelenik ott, azon a helyen, ahol öt éve eltűnt! Pirospont jár azért, hogy a sorozat megmutatta a dolognak ezt a vetületét is. Monica Rambeau szimpatikus, emberi karakter. Túl érdekesnek ugyan nem mondható, de szuperhőssé válása a sorozatban nagyon rendben van, és egyúttal kikacsintás a következő Marvel kapitány-filmre. Örülök, hogy benne lesz majd, Brie Larson mellé elkélnek a szimpatikus arcok… Darcy (Kat Dennings) és Woo ügynök (Randall Park) sok vizet nem zavarnak, de aranyosak együtt. Az alternatív Pietro (Evan Peters) szerepeltetése mesteri trollkodás. A SWORD igazgatójáról (Josh Stamberg) meg persze kiderül, hogy szándékai aligha tisztességesek. Nagyon sablonos megoldás, de hát kell valaki, akire a végén lehet lövöldözni, ugye.
A színészi játék mindvégig kiemelkedő. Elizabeth Olsen tündököl a címszerepben, messze afölött a színvonal fölött teljesít, amit egy képregényes sorozattól elvárnánk. Átélhetővé teszi Wanda fájdalmát, képes megmutatni az karakter érzelmi dimenzióit, és az erejét, az általa jelentett fenyegetést is. Egyértelműen Wanda a legjobb, legárnyaltabb női karakter jelenleg a Marvel-univerzumban, és ez Olsennek köszönhető. Paul Bettanynak kevesebb tér jut, de ő is nagyon erős, és Kathryn Hahn is lubickol a szerepében. Le a kalappal a triójuk előtt!
A WandaVízió kikacsint ugyan az elkövetkezendő Marvel kapitány– és Doctor Strange-filmekre, ugyanakkor önmagában is egész, kerekre zárt történet. Épp csak annyi kérdést hagy nyitva, hogy felkeltse az érdeklődést a következő filmek iránt, de nem hagy függővéget. Nekem mindent hozott ez a sorozat, aminek örülni tudok: parádés színészi játékot, színes, kreatív mesevilágot (ami durva műfajkavalkád is egyben, de ennek a sorozatnak jól áll), kifejezetten erős érzelmi töltetet, némi filozofikus gondolatfoszlánnyal. Jöhet még!
2021. március
Koncertutazó / Concert traveler 